Kukkónia legendái

A Csallóközt régen folyóágak, tavak és nagy kiterjedésű mocsaras lápok tarkították. Ezekben az időkben éltek itt az aranyhajú tündérek, akik segítették a halászokat, védték a pásztorokat, és amikor fésülködtek, aranyport szórtak a Dunába. Ez állítólag mindmáig ott hever a folyó fenekén. Ezt a kincset csak az lelheti meg, aki hisz a jóban.

Innét meríti erejét a Kukkonia. A történelemmel és legendákkal átitatott földből, amelyből szépség fakad.

Egy vidék, ami megóvta a helyieket a veszélyektől. A hagyomány szerint az itt lakók a mocsarakba vezették az ellenséges betolakodókat ahol azok elvesztek az ismeretlen terepen. Ebből a legendából született a „csallóközi szerencse” fogalma is – miszerint, ha a Duna ágai között valaki leküzdött egy vízi akadályt, a következőnél már csónak vagy komp várta.

A tündérek közül a legismertebb Tündér Ilonavolt, a tündérek királynője. A Tündér-tóban lakott, de hattyú képében gyakran úszkált a Duna vizein.

Az emberek gyakran látták őt a folyók felszínén; aranyszínű haja és ruhája ragyogott a napfényben. A tündérek jószívűek voltak: megmutatták a halászoknak a gazdag fogás helyeit, a pásztoroknak pedig segítettek kivezetni az elcsatangolt állatokat a lápokból.

Legjobban Tündér Rózsika nevű tündérlány szerette az embereket, mindig köztük szeretett volna lenni. Egyszer aztán vége lett a tündérvilágnak. Elköltöztek a tündérek erről a vidékről. Csak a kis Rózsika nem akart velük menni. Könyörgött a csudaszép tünde királylánynak, Tündér Ilonának, hogy hadd maradjon itt az emberek között. Azt mondta neki Tündér Ilona:
„Így tündérnek nem maradhatsz itt az emberek között, legfeljebb úgy, hogy virággá változtatlak.“

A kis Rózsika ezt is vállalta, csakhogy szeretett emberei között maradhasson. Így változtatta át Tündér Ilona gyönyörű vízirózsávás azóta nyílik a holtágak víztükrén a csodás fehérszirmú tündérrózsa, gyönyörködteti a szíveket, lelkeket és a kis tündérleány szeretete mosolyog a virágból az emberekre.

A többi tündér sem akart örökre elszakadni az emberektől. Tündér Ilona sárga tavirózsáváváltozott, a többi tündér pedig rétjeink virágaivá: gólyahírré, pitypanggá, ibolyává, gyöngyvirággá, nefelejccsé, búzavirággá és pipaccsá.

Ezért olyan mesésen szépek a Csallóköz rétjei.

A legendák szerint a tündérek olykor emberi alakban jelentek meg – gyakran árvaként –, hogy próbára tegyék az emberek jószívűségét. Akik segítséget nyújtottak nekik, bőséges jutalomban részesültek. Víz alatti birodalmaik egészen a tengerekig nyúltak, és akik eljutottak oda, különféle próbákat kellett kiálljanak. Ha helytálltak, a tündérek kegyeikkel halmozták el őket. Akik viszont elbuktak, pásztorként ébredtek, emlékeik nélkül, visszatérve a hétköznapi életbe.