Nekem a karácsony a családdal töltött, ráérős, beszélgetős együttléteket jelentené – amennyiben nem kéne a lecsendesedés ünnepén ezerfelé futnunk. Bár, ha jobban belegondolok, inkább hálát adok azért, mert kis családommal van még hova, kihez sietnünk.
Ahogy az ember más-más életszakaszba lép, úgy változnak, idomulnak az életstílusához a mindennapok és az ünnepekhez kapcsolódó szokásai is. Csak rajtunk múlik, mi az, amit gyerekkorunkból magunkkal hozunk és átörökítjük azt gyermekeinknek, és mi az, amit a futószalagon gyártott új szokások közül beengedünk az otthonunkba. Számomra például idegen a karácsonyi gesztenyés sült pulyka, de valószínűleg az első adventi koszorút sem nézték jó szemmel – hiszen a karácsony közeledtét jelző adventi koszorú nagyon fiatal szokás, még 200 éve sincs, hogy az első elkészült belőle. Ma pedig az adventi időszakban már templomaink és otthonaink természetes tartozéka a négy gyertyával díszített (a hagyomány szerint 3 lila, egy rózsaszín) koszorú, melyet advent első vasárnapján a szentmisén áldásban is részesítenek.
A régi korok emberének decemberre elfogyott a munkája a földeken, ráérősen készülhetett a Megváltó megszületésére. Nekünk azonban jóval nehezebb elcsendesedni. Ahogy fogynak az adventi vasárnapok, úgy növekszik bennünk a várakozás,…. akarom mondani stressz. Mert valljuk be őszintén, stresszből talán egész évben nincs annyi, mint a karácsonyt megelőző időszakban. Idegeskedünk az ajándékokon, a bevásárláson, a karácsonyi menün és vendéglátáson, ráadásul a munkahelyünkön is mindenki az utolsó pillanatban talál meg bennünket. Én úgy látom, két fronton lehet igazán csökkenteni a stresszt: ha visszaveszünk az ajándékozásból (Ha elharapódzott az ajándékvásárlás a családban, baráti körben, nyugodtan hozakodjunk elő a témával: nem kell félni, nem kényes téma ez, a többiek hálásak lesznek nekünk.
Az természetes, hogy szüleinknek, gyermekeinknek ajándékozunk, de a nagynéni gimnazista korú ikerlányainak ízlését hadd ne kelljen már eltalálni.) és a karácsony előtti sütés-főzésből. Mi, felnőttek a családban már nem ajándékozunk egymás közt. Jelképesen csupán, mondjuk egy szép gyertya vagy egy üveg házi krémlikőr kíséretében kívánunk áldott ünnepeket egymásnak. Én, aki annak idején sorra nyertem a karácsonyi családi sütőversenyt a 18-20 féle süteményemmel, egy ideje már cukrásszal süttetem az aprósüteményeket. Igen, eladtam a lelkem…Viszont, mivel csak-egy két finomság elkészítésére koncentrálok ilyenkor, a kisfiamat is be tudom vonni a sütögetésbe, ráérősen pepecselgethetünk. Sőt, a szomszédokat is áthívjuk ilyenkor, mert négyesben minden mókásabb, a mézeskalács készítése meg pláne. Nem beszélve arról, hogy ugyan ki akarna még január közepén is karácsonyi maradékot majszolgatni?
