Az adventi koszorún már két gyertya ég, tizenöt napunk maradt karácsonyig. Vannak, akik már letudták az ajándékvásárlást, mások az utolsó pillanatban kapnak a fejükhöz, és rohamozzák meg a bevásárlóközpontokat. Egyértelműen ez az év legzsúfoltabb időszaka. Ennek egyetlen oka van: a sürgetés. Hiszen már szeptember végén karácsonyi díszeket árulnak az üzletekben, a polcokon összetalálkozik a csokimikulás a húsvéti csokinyúllal, a tévéből is karácsonyi reklámokat sugároznak. Az egész világ karácsonyi lázban ég már jóval december előtt.
Amerikában hálaadás napjával kezdődik a karácsonyi időszak, így náluk már egy hónappal karácsony előtt teljes díszben áll a karácsonyfa, az emberek pedig a boltokat ostromolják. Valószínűleg ennek a hatását érezzük mi is.
Sokan esnek abba a hibába, hogy a jó hangulatú ünnepi készülődést stresszként élik meg, ezáltal a várakozás időszaka káoszba és mérgelődésbe fullad, ami rányomja a bélyeget az ünnep hangulatára is. Ha siettetjük az ünnepet, minél hamarabb ki akarjuk nyitni az ajándékokat, szeretnénk túlesni a legjobb részén, akkor könnyen csalódás érhet minket.
Amikor kicsik voltunk, a húgommal már hetekkel karácsony előtt lázban égtünk. Tudtuk, hogy már nem kell sokat aludni, és jön a Jézuska. Karácsony előestéjén alig bírtunk elaludni az izgatottságtól. Vajon már a fa alá kerültek az ajándékok? Másnap már reggeltől azt találgattuk, melyik csomag kié lehet, persze csak tisztes távolságból leskelődhettünk. Délben villámgyorsan behabzsoltuk az ünnepi ebédet, azt se tudtuk, mit eszünk. Szemünk folyamatosan a karácsonyfa környékét pásztázta. Mihelyt befejeztük az evést, felpattantunk, és már iramodtunk volna az ajándékainkért. De rögtön STOP-ot kaptunk a szüleinktől. Még mit nem! Tessék leszedni az asztalt! El is kell mosogatni. Aztán pihenjünk egy kicsit. Nem szabad siettetni a dolgokat, mondogatták. Akkoriban csak bosszankodtunk rajta. Biztos forrásból tudtuk, hogy a többi gyerek már karácsony reggel kibonthatta az ajándékait. Csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek, gondoltuk búsan. Felnőtt fejjel már értékelni tudom, hogy a szüleink megtanítottak a türelemre, a várakozás izgalmára és örömére. Rávezettek arra, hogy nem szabad siettetni semmit, mert azzal csak azt érjük el, hogy hamarabb elmúlik az ünnep. Élvezzük ki a pillanatot, hiszen az idő úgyis gyorsan szalad. Éljük át szeretetben, boldogságban szeretteinkkel az év legszebb ünnepét!