Mihez kezd az ember lánya, ha kisgyerekkel a négy fal közé szorul? Első körben rajzol, épít, társasozik, aztán táncol, énekel, és végelgyengülésében versenypályává alakítja a nappalit. Viszont 30 percnél tovább ez sem hatásos. És akkor jön a mentő ötlet: irány a konyha, mert ott alkotni mindig nagy buli! (Főleg anyának, mikor a romokat takarítja.)
Hiszik vagy sem, a pogácsasütés, főleg a töpörtyűs pogácsáé igazán gyerekbarát foglalatosság (ahogy ezt a címben szereplő gyermekdalocska is tudja). Életkortól szinte függetlenül ugyanolyan mókás a kétévesnek, mint az ötödik, hatodik osztályos kiskamasznak. Van egy jól bevált receptem, amit sok éve sütök már – egy kedves barátnőmtől kaptam vagy tíz évvel ezelőtt. Készítettem otthon egy adagban, nagy társaságoknak néggyel szorozva, egyedül és csapatnyi gyerekkel közösségi rendezvényeken egyaránt. A recept, ha betartják, elronthatatlan, sőt, meg merem kockáztatni, „hülyebiztos”. De a lényeg, hogy eddig még mindig sikert aratott. Hogy mi a titka? A zsír, a zsír meg a zsír. Mert az kell bele bőven, ne sajnáljuk, főleg ne akarjuk margarinnal meg egyéb szörnyűségekkel meggyalázni ezt a remekművet. Zsír kell bele, és kész. Jó lesz hozzá a mangalica, még jobb a libazsír, de a közönséges disznózsír se válik a kárára. Ha zsírt mégse szeretnénk, vajat is tehetünk bele – természetesen tehéntejből készült, igazi vajat. A lényeg, hogy állati zsiradékot használjunk! A zsíros tejföl, a zsír és a töpörtyű együttesen eredményezik, hogy ezzel a pogácsával még harmadnapos állapotában se lehet felsülni – igazi háziasszonybarát finomság, feltéve, ha marad belőle. Mert frissiben, egy melengető zöldségleves vagy ízes savanyú lencseleves kísérőjeként erre bizony nem sok esély mutatkozik.
Ahány ház, annyiféle pogácsa: krumplis, tejfölös, töpörtyűs, sajtos, vajas, káposztás, hogy csak a legelterjedtebbeket említsem. A készítés folyamatában is megoszlanak az egyes vélemények: a krumplit/töpörtyűt egyenesen a tésztába dagasszuk-e, vagy hajtogatás közben kenjük bele egyenletes rétegekben a töltőanyagot. Véleményem szerint ez lényegében attól függ, mennyire állunk jól idővel a munkafolyamat kezdetén. Mert valljuk be őszintén, pogácsát készíteni nem túl bonyolult, viszont egészen időigényes feladat. Az ortodox családi receptekben nem mindegy az sem, hogy a pogácsát mekkorára szaggatjuk (uram bocsá´, négyszögeket vágunk belőle), ahogy az is vita tárgyát képezheti, hogy a jeles mű tetejére mi kerüljön. Felvert tojás – ebben talán minden háziasszony egyetért, bár a fene tudja. Tapasztalataim szerint a pogácsa reszelt sajttal, tökmaggal, mandulával, vagy dióval a tetején is tökéletes. Meg mindezek nélkül is. Kitűnő ebédre, vacsorára, vagy csak úgy. Ha pár barát és egy üveg száraz fehérbor is kerül mellé, akkor meg egyenesen csodálatos dolog. (Jóleső nosztalgiával tölt el már maga a gondolat is, hogy az ember lánya baráti társaságban, félelem nélkül érezheti jól magát…)