November
Régi magyar nevén Szent András hava.
November első napján ünnepli az egyház azokat a szenteket, akik saját nevükön nem szerepelnek a naptárban. Mindenszentek délutánján – épp úgy, mint ma – tele voltak a temetők a sírokat díszítő hozzátartozókkal, este pedig azokkal, akik gyertyát gyújtottak a megholtak lelki üdvéért. A sírokon égő gyertyák fénye az örök világosságot jelképezi.
Másnap, 2-án van Halottak napja, a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ehhez a naphoz több tiltó szokás is kapcsolódik. Az ünnep hetében tilos volt mosni, meszelni vagy fokhagymát ültetni. A Felső-Duna mentén hitték, hogy a halottak hetében a család megholt tagjai is hazalátogatnak, ezért e héten nagytakarítást tartottak.
November 11-e Szent Márton napja. Ez a nap már az Árpád-korban bérlet- és bérkifizető nap volt, de természetvarázsló pásztornap is. A pásztorok ezen a napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek barmai legeltették. Ezt a nyalábot nevezték Szent Márton vesszejének, melynek védelmező szerepet tulajdonítottak.
November 25-e Szent Katalin vértanú ünnepe. Katalin napja időjósló és szerelmi varázsnap is. Az ő ünnepe után már az advent következik, amikor is sem lakodalmat tartani, sem táncolni nem szabad. Néhol a legények egész nap böjtöt tartottak, hogy megálmodják, ki lesz majd a feleségük. A lányok pedig gallyakat állítottak vízbe, s ha a gyümölcsfák ágai kivirágoztak, a lány bizony a következő évben férjhez ment. A csallóköziek az időjárást is megfigyelték, úgy mondták, ha "Katalinkor kopog, karácsonykor tocsog".
November 30-án van Szent András ünnepe. Az András-nap is a szerelmi jóslás ideje. A lányok egész nap böjtöt tartottak, éjszakára pedig valamilyen férfiruhadarabot tettek a fejük alá, hogy álmukban megtudják, ki lesz a férjük.
A Duna menti falvakban, ahol valamikor vízimalmok működtek, a molnárok különösen vigyázták András napját. "András, hazaláss", szólt a figyelmeztetés, ami azt jelentette, hogy a közelgő fagy elől ekkor már ki kellett vontatni az úszómalmokat a Duna-parthoz, a biztos révbe.
Az András-nap fordulat a naptárban. Az utána következő vasárnap már az egyházi év kezdete, azaz advent első vasárnapja. Advent azt jelenti: úrjövet, s a latin 'adventus' szóból származik. Katolikus falvakban az advent péntekje szigorú böjtnek számított, húsételt, zsíros ételt egyáltalán nem fogyasztottak. A hívek vasárnap kivételével minden reggel hajnali misére, rorátéra mentek.
(Forrás: Marczell Béla: Csallóközi néphagyományok. Népszokások és hiedelmek. Családi Könyvklub, 2011.)
