Legyőzte a szórakozás iránti vágy és a Szent Iván-éji tűz a vasárnapi szelet. A Csallóközi Táncegyüttes és a prímások örömzenéje alapozta meg a tűzugrást idén a Tündérkertben.
Néhány hónapja még úgy tűnt, hogy a koronavírus terjedésének meggátolásáért hozott korlátozások meghiúsítják a Tündérkert Művészeti Fesztivált. A kedvező helyzetnek köszönhetően azonban idén sem maradt el a népszerű kulturális rendezvény, sőt, az első olyan szabadtéri esemény lehetett, amely méltán megszólította a népi kultúra, és a hagyományok kedvelőit. Csütörtökön a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ adott otthont a fesztivál előadásainak. Vasárnap visszatért a Városi Szabadidőközpontba a rendezvény, a viharos szél messze vitte a kiváló zenét és a táncos csizmák összecsattanását. Már délután várták az érdeklődőket a szabadidőközpontba, ekkor még inkább a gyerekeknek szólt a program, de az összeállításnak köszönhetően késő estig együtt szórakozhattak a családok a szabad ég alatt.
Az év eleji bemutató után először láthatta a közönség a Csallóközi Táncegyüttes Azonosságok, másságok című előadását. A neves zenészeket színpadra állító Rendhagyó prímástalálkozó előtt került sor a rituális tűzgyújtásra. A Csallóközben hagyománya van nyári napfordulóhoz, illetve június 24-hez, Szent Iván napjához kapcsolódó tűzgyújtásnak, és tűzugrásnak, ami régi emlékeket őriz. Ezt is évente felelevenítik a Tündérkertben, elmesélve, hogy régen Szent Iván éjszakáján a fiatal legények és leányok tüzeket gyújtottak a falvak határában, énekeltek és beszélgettek a tűz mellett. Az Adatbank leírása szerint „A tűzön különféle gyógynövényeket füstöltek meg, amelyeket aztán később gyógyításra és egyéb mágikus célokra használtak fel”. A máglya melege sokakat a tűz köré vonzott, felemelő volt látni, ahogy táncolnak a lángok a nagyszerű zenészek muzsikájára. A színpadon ugyanis elkezdődött a Rendhagyó prímástalálkozó, Lakatos Róbert vezényletével együtt zenélt Pál István Szalonna, Vizeli Balázs, Balogh Kálmán, Bede Péter, Doór Róbert, Mester László, Herczku Ágnes és Korpás Éva énekével tette emlékezetessé az örömzenélést. „Ilyen, amikor a zenészek négy hónap után színpadra állnak” - jegyezte meg egyikük utalva a színpadról áradó euforikus hangulatra.
Az est egyik fénypontja és záróeseménye volt a tűzugrás. Régen inkább a legények ugorták át a tüzet, majd a lányok is elég bátorságot gyűjtöttek. „Ennek szintén mágikus jelentőséget tulajdonítottak, és a leányok férjhezmenésére is jósoltak belőle” – folytatódik az Adatbank bejegyzése. Ma már az összetartozást is szimbolizálja a tisztító tűz. Párok, családok együtt ugorják át az égő parazsat, évről évre megpecsételve ezzel a közöttük lévő feloldhatatlan köteléket.
Ugyan Dunaszerdahelyen már a hétvégén leégett a máglya, a június 24-én még lehetőségünk van arra, hogy felelevenítsük a régi, elsősorban a Csalóközre, a Zobor vidékére, és az Ipoly mentére jellemző hagyományt.
