Tavaly nyár végén kezdtük felfedezni a családdal a Dunaszerdahely környéki bicikliutakat. Idén már a jövő évi Tour de Kukkóniára edz a család.
Május közepén látom először a Tour de Kukkonia felhívást, csak ábrándozom a családi túráról. Hat kilométer, először azt gondoltam, ez még sok lenne a gyerekeknek, mégis belevágunk. Még majdnem másfél hónap van a rajtig, ellenőrizzük a bicajokat, egyre messzebb megyünk.
Itt van a várva várt vasárnap, már a reggelinél bizsergést érzek, olyan lehet ez, mint egy meccsnap. Reggel esik, nagyjából olyan arcot vágunk, mint az időjárás. Akkor is elindulunk, szól a megegyezés, maximum visszafordulunk, ha megint elkezdi. A gyerekek is be vannak sózva, minden bepakolva, sisak, mellény, szúnyogirtó, elsősegély kenőcs, hasonlók. A kerekek felpumpálva, széles mosoly az arcokon. A MOL Arénától indulunk, mindenkiben látom az elszántságot és ott van az a furcsa mosoly az arcokon, ami az enyémen is. Hihetetlen, mennyi ismerős van, akikről nem is gondoltam volna, hogy bicikliznek. Sok arcot nem tudok hova tenni, legtöbbünknek nem ez a természetes közege. Soha nem gondoltam volna, hogy majd épp a bringatúrán mosolygunk össze a futárral, a postással, az eladóval.
Rajtol a mezőny, szokatlan ilyen perspektívából látni a Pozsonyi utat. Mennyi kamilla és szarkaláb nyílik az árokparton, eddig ezt miért nem vettem észre? A gyerekek mögöttem, utánuk a férjem. Imádom ezt a széles utat, milyen jó, hogy nincs itt egy autó sem! Az emelkedőtől kicsit megriadunk, ahogy tekerünk, alábbhagy a félelem, már ereszkedünk. Mindenki bírja, mindenki élvezi, jót tett a felkészülés. Királyfiakarcsa – nézek nagyot. Hiszen csak az előbb indultunk!
Mögöttem többen rácsodálkoztak, hogy Világi Oszkár is rajthoz állt, de ahogy Győry Attila, avagy a könyvklubos Süne is írta a posztjában: „Azt hittem, hallucinálok, de tolta, küzdött rendesen Világi Oszkár is, aki szintén kiadta a lelkét a sport istenének, mert láttam őt begurulni a célba – boldogan. Mit ragozzunk akkor ezen, ugye? A Kukkonia Tour vitathatatlanul a legprofibb rendezvény, amire a bringás cápák is felfigyeltek már – nem csoda. Bevadulva néztem a profik vadállat bringáit, mint a suhancok egy-egy autó-raptort – vagyonokat értek. Zseniális szervezés, lelkes sportemberek, amatőrök és profik. Mindenki élvezte a megmérettetést. Megjegyzem, egy év alatt megduplázták a résztvevők számát. A határ a csillagos ég…”
Visszafele nagyobb elánnal vágunk neki az átjárónak, jól esik a suhanás, a gyerekek vigyorognak. Ennyi idő után már menni szokott a marakodás, most viszont úgy tekernek, mintha jegyre menne. Talán jót tesz ez a kormánnyi távolság is. Megvan a Kukkónia életérzés, látjuk, hogyan érik a gabona a földeken, amott, mintha őz bukkant volna fel. Apa szerint csak az lehetett, most még azt is elhinném, ha azt mondaná, egyszarvú szaladgált a mezőn.
Sima aszfalton visszajutunk a városba, ez már megint ismerős terep, az arénánál már megy a bemutató. Csak ámulunk mindannyian, jó, volt, amikor becsuktam a szemem és legszívesebben a gyerekekét is eltakartam volna. Azóta is emlegetjük otthon a mutatványokat, de a gyerekek lelkére kötöttem, hogy nehogy megpróbálják utánozni a srácokat!
Eszünk, iszunk, jókedvünk van, random barátságok születnek a parkolóban. Mindenki elégedett, mosolyog, nincs hiszti, nincsenek viták. Talán a Nagymihály elleni meccs után lehetett ilyen hangulat.
Még élvezném ezt a kis idillt, de a gyerekek kíváncsiak, hogyan érnek célba a profik. Megadom magam, megyünk hát a célba. Akárcsak a Tour de France, eddig csak a tévében láttam, ahogy átszakítják a célszalagot. Lehet ilyen gyorsan bicajozni? Felesleges firtatnom, hiszen látom, hogy robbannak be a célba a nagyok. Kiderül, hogy csak célvideó alapján tudják beírni a hivatalos időket. Mondom, mint a tévében.
Másról sem beszélünk hazafelé, otthon, a következő napokban. Este az egészséges fáradtság, higgyétek el, jobb, mint egy crossfit edzés után. A gyerekek hamar kidőlnek, jóéjtpuszi mellé egy ígéret is jár, jövőre sem hagyjuk ki a Kukkónia bringanapot. A felkészülés már elkezdődött, köszönjük, Kukkónia, hogy visszahoztátok a gyerekkorunkat a gyerekeink életébe!
Jövőre újra várhatsz Tour de Kukkonia!
