A Dióspatony község határában található Kukkonia Farm egy valódi mintagazdaság, ahol a hagyományokhoz híven, természetes módon, szabadtartással tenyésztenek állatokat: szürke marhát, mangalicát, baromfit, kecskét, bárányt, nyulat. Az állatok természetes, eleséget kapnak, és – más, nagy gazdaságokkal ellentétben – tágas, szabad tér áll a rendelkezésükre.
"Vannak hízósertéseink, ezeket mindig választott malacként vesszünk – meséli Attila bácsi. – Múltkoriban Békéről hozattunk mangalicákat: egy feketét, egy szőkét és egy vöröset. A mangalicáról tudni kell, hogy egy ősrégi magyar fajta. Annyira erős a génvonala, hogy ha a szőkét, a feketét vagy a vöröset keresztezzük, akkor nem jön ki belőle tarka-barka keverék, mint a hagyományos malac esetében, hanem az vagy vörös lesz, vagy szőke vagy fekete.
A szőkét azért nevezik szőkének, mert nem hófehér a színe, hanem inkább csontszínű. Dús, erős, göndör szőrzettel rendelkezik, ami télen megnő akár egy araszra is. Nyáron a nagy melegben levedlik, és akkor marad az alap, barna színű bőre. A mangalicának nagyon finom, jó ízű húsa van, a szalonnája is nagyon finom. Ha egyszer megkóstolják a zsírját, akkor nem akarnak majd mást enni. Olyan hasznos koleszterint tartalmaz, amire a szervezetnek szüksége van, nem azt a másikat, ami ellen harcol.
A mangalica egy kondajellegű állat. Nagyon szereti a saját közösségét. Együtt van a kis malac, az anyadisznó, a hízó és a kan, de nem bántják egymást, rendkívül összetartóak.
Kemény vonalat képviselnek. Mikor behoztuk a 3-4 mangalicát a többi 25 disznóhoz, féltem tőle, hogy valami baj lesz. A többiek kezdegettek, de ők nem reagáltak. Olyan békések. De ha verekedésre került volna a sor, akkor nincs ellenfele a mangalicának, hiszen erős csontozatú, a bundája, szőrzete pedig megvédi az ütésektől, a marásoktól. Biztos vagyok benne, hogy győztesként kerülnek ki az ütközetből.