Folytatódik a várva várt karácsonyi történet! Télapó és szorgos segítői az állatok megmentésére sietetnek. Vajon időben érkeznek? Máris kiderül...
A madarak elrepültek, és széthordták a leveleket a gyerekeknek. A gyerekek azonnal munkához láttak. Szénát hoztak az őzeknek, szarvasoknak. Magokat gyűjtöttek a madaraknak, répát, káposztát készítettek az nyuszikáknak. Egy kislány még egy tábla csokoládét is hozott!
Amikor minden együtt volt, felöltöztek jó melegen, összegyűltek a falu főterén, és szüleikkel együtt izgatottan készülődtek az erdei kirándulásra Bálint apó házához.
Mindenki megértette, hogy meg kell menteni a szabadban élő állatokat!
A téren várakozva egyszer csak hirtelen vidám száncsengő hangja hallatszott, és a főútra befordult a Télapó szánkója.
A szán csillogott-villogott, két rénszarvas húzta. A bakon ott ült a Télapó, mosolygott és integetett a gyerekeknek. Pillanatok alatt felrakták a sok ennivalót a szánra, s aztán megindultak az erdő felé.
A rénszarvasok lépésben haladtak, a gyerekek meg hosszú sorban követték a szánkót, és menet közben szebbnél szebb karácsonyi dalokat énekeltek.
Az erdőben már nagyon sötét volt, s a Télapó nehezen találta meg az ösvényt. Ebben a pillanatban ragyogó csillag tűnt fel a égen, fénye megvilágította az utat.
– Ez talán a betlehemi csillag, mely annak idején a három királyoknak is utat mutatott? – gondolta a Télapó, és egyszerre nagyon jó kedve lett: a gyerekek éneke csillagot varázsolt az égre, s fénye mutatja a helye utat.
Bálint apó a lámpával már türelmetlenül állt ajtajában. Korábban már hollókkal üzent az állatoknak, hogy jöjjenek a házához, mert nagy meglepetés várja őket. Egyre többen és többen érkeztek, és Bálint apó köré gyűlve várták a meglepetést.
Egyszer csak meghallották a száncsengők csilingelését. Az ösvényen feltűnt Télapó bácsi szánkója, mögötte bundákba, csizmákba öltözött, vidáman éneklő gyerekhad…
Az állatok először megijedtek, de amikor meglátták, hogy gyerekek közelednek, már nem féltek, mert tudták, hogy a gyerekek barátaik, és nem bántják őket.
Ahogy megállt a szánkó, azonnal leszedték az ennivalót és szétosztották az állatok között. Mindenkinek jutott eleség, a legkisebb őzike még a csokoládét is megkóstolta!
Nagy lakmározás kezdődött és máris elfeledték az éhezés hosszú, nehéz napjait. Bálint apó arca ragyogott az örömtől. Mosolygott a Télapó is, de legjobban a gyerekek örültek az állatok etetésének.
Ezt a napot sokáig nem fogják elfelejteni sem a gyerekek, sem az erdő lakói!
Etetés után Bálint apó a ház előtt tüzet gyújtott, s a tűz körül a gyerekek egymás kezét fogva körbetáncoltak vidám dalokat énekelve. A Télapó közben óvatosan megrakta a szánkóját az ajándékokkal. Felült a szánkóra és nagyon halkan elindult. Mit gondoltok, hová ment? Gondolom, tudjátok, hogy az ajándékokat sietett széthordani. Az állatoknak pedig már igazi karácsonyuk volt.
(Forrás: Karácsonyi mesekönyvem, Hemma Kiadó, Chevron 2000)