A karácsonyi romantikus filmek elmaradhatatlan kelléke az ajtófélfáról vagy a boltív alatt csüngő fagyöngy, ahol a szerelmespárok csókot válthatnak a film zárójelenetében. De vajon miért olyan különleges a fagyöngy alatt elcsattant csók?
A kopár téli fákon ülő gyöngyözött gömbbokrocskák nagyon dekoratív látványt nyújtanak. Bármily szépek és romantikusak is, valójában nem mások, mint a fák élősködői. Nem véletlenül láthatjuk, hogy télen a vadászok a fákat lövöldözik: próbálják őket megszabadítani a fagyöngyöktől. Főként az olyan a puha szövetű fákat kedveli, mint a fűz, nyár, hárs, akác, juhar vagy a kőris. Azért parazita, mert a szükséges vizet és ásványi elemeket veszi fel az anyanövényből.
A kelták varázsnövényként tisztelték, napjainkban pedig ismert jótékony – vérnyomáscsökkentő, tumort visszaszorító – hatása.
A skandináv legendák szerint amikor Friggnek, a házasság istennőjének és Odinnak, minden istenek atyjának gyermeke született, figyelmeztették őket, hogy valaki megpróbál majd a gyermek életére törni. Mivel féltette gyermekét, Baldert, Frigg minden teremtményt – élőt és élettelent – felszólított, hogy védjék meg a kicsi életét, s megígértette velük, hogy sosem bántják majd. Egy dologról feledkezett csak meg: a fagyöngyről. Az isteneknek bosszúságot okozó Loke erre rájött, s a maga oldalára állította a növényt. Egy nap, amikor az istenek játékból gerelyt hajítottak a sértetlen Balder felé. Loke kicserélte az egyik gerelyt egy fagyöngyből készített dárdára, s az megölte az isteni utódot. A gyászoló Frigg könnye ráhullott a növényre, s a könnyek apró, gyöngyszerű fehér bogyókká váltak. Az istennő azt kívánts, a fagyöngy ne árthasson többé senkinek, s aki alá áll, az szeretetet és megbocsátást kapjon.
Így vált a fagyöngy a szerelem szimbólumává. A modern hagyomány szerint, ha karácsonykor a fagyöngy alatt megcsókolják egymást a párok, akkor örökké szeretni fogják egymást.
