Délnyugat-Szlovákia figyelemreméltó technikatörténeti műemléképülete – a jókai vízimalom – a Kis-Duna partjának egy kanyarulatában áll. A folyó meanderekben gazdag medret alakítva a nagyközség határában 23 km hosszan folyik. A malom a faluból kiérve, a Dunaszerdahely felé vezető útról letérve, poros határi úton (1 km) közelíthető meg.
A vízimalmok elterjedése vidékünkön a múltban a megfelelő természeti, vízrajzi és gazdasági adottságoknak köszönhető. A Kisalföld gazdag vízhálózata lehetővé tette a speciális ipari berendezések gyors fejlődését. A hajómalmok nagy számban csoportosultak a folyók alsó folyásának rövid szakaszain. 1866-ban a Kis-Dunán 37 malmot találunk, ebből Jókán 4 malom volt. Az 1872-es topográfiai térképen ezen a szakaszon 25 hajómalmot számolhatunk meg. Jókán 1902-ben 7 hajómalom működött; sorrendben fentről lefelé a malmok tulajdonosai a következők voltak: Németh József, Csatajszky János, Nagy Sándor, ifj. Török János (2 malom), Görföl Lajos, Hakszer Imre.
A felújított és a nagyközönség számára 1994-ben megnyitott malom tulajdonosa Németh József, majd fia Vince volt, 1973-ig pedig Németh Ernő birtokolta. A legkorábbi írásos emlék a malomról 1894-ből származik, s Németh József malmának vízhasználati tervét tartalmazza, amelyet Visnovszky Sándor budapesti okleveles földmérő és építész készített. Ennek a dokumentációnak a része a Kis-Duna szakaszának helyzetterve Jóka határában, valamint a hajómalom szerkezetének részletes rajza. Az egykori hajómalom két hajótestből állt, amelyeket középen a hatalmas malomkerék kötött össze. A nagyobbik hajó, az ún. házhajó, tulajdonképpen egy gerendavázas deszkaoldalú csónak volt, csigaformájú orral és a hajómalom part menti oldalán helyezkedett el. Rajta állt a malomház. A vízfolyás felőli csónak, az ún. kishajó kisebb méretű volt. A hajómalmok műszaki felépítése egyrészt hozzájárult ahhoz, hogy ezek a szerkezetek archaikus formájukat hosszú ideig megőrizték, másrészt megakadályozta az őrlési folyamat fejlődését és változásait. A másik körülmény, amely megpecsételte a hajómalmok sorsát, a folyók hajózhatósága volt. A folyóban, ill. a folyó partján kikötött hajómalmok, főként, ha a folyómederben gátrendszer is épült hozzájuk, nagy akadályt jelentettek a hajóforgalom részére. 1738-tól Magyarországon több rendeletet adtak ki azoknak a hajómalmoknak az eltávolítására, amelyek akadályozták a hajók útját. Az 1885-ös ún. víztörvény értelmében minden hajómalmot megszüntettek, amely nem felelt meg a hajózási biztonsági előírásoknak. Németh József hajómalmának oszlopos malommá való átépítésére az engedélyt 1899. augusztus 30-án kapta meg. A munkálatokat 1900-ban kezdték meg a Kis-Duna bal partján, a Közréten. Az átépített malom 1906 augusztusában kezdett működni.
A malom domináns épülete a folyófenékbe levert 54 akácfacölöpön áll. A malomház nyeregtetős, támasztott szarufás szerkezete zsindellyel fedett. Az egyszintes épület átépítése többszintesre valószínűleg 1916-ig valósult meg, amikor is a malomban az eredeti kőpad helyett hengerszéket, felvonókat és más újabb gépeket helyeztek el. Az épület északi homlokzatán az objektum szétszedéséig megfigyelhetőek voltak az eredeti egyszintes épület, majd a ráépített részek körvonalai. A malom műszaki berendezése a hajtószerkezetből és az őrlőszerkezetből áll. A hajtószerkezetet az alulcsapós lapátos vízikerék alkotja. Az ellenkező folyópartról rézsút kiépített duzzasztógát irányította a vizet a lapátra. A malomgát rövidebb része a part menti oldalról szintén a vízikerékhez vezetett. A kerék alatt négy láncon függött a deszkából készült malomárok, amely a vízfolyást a kerékhez irányította.
A volt tulajdonos visszaemlékezései szerint ebben a malomban többnyire rozst őröltek, méghozzá kitűnően. A környékről sok gazda járt ide, hogy a gabonáját lisztre, darára, korpára cserélje. A malom 1951. áprilisáig rendeltetésszerűen működött. 1983-ban a szlovákiai műemlékek állami jegyzékébe sorolták. A Galántai Honismereti Múzeum a műemléképület műszaki felmérésének és tervezésének elkészítése után az épület rossz állapota miatt megvalósította a malom szétszedését. A vízimalom és környékének felújítása a Jókai Községi Önkormányzat érdeme. A helyreállítási munkálatok 1992 novemberétől 18 hónap alatt valósultak meg. A malom közelében szabadtéri múzeum létesült, amely a község mezőgazdasági múltját bemutató műtárgyakat gyűjti össze.
