A hűvösebb napok után végre visszatért a nyár, helyesebben szólva a vénasszonyok nyara. Ez a rövid időszak, a nyár utolsó lehelete, jellemzően szeptember végére, esetleg október elejére tehető. Ilyenkor az éjszakák és a hajnalok hűvösek, a nappalok azonban kellemesen melegek.
A „vénasszonyok nyara” kifejezés német eredetű, s visszanyúlik egészen azokba az időkbe, amikor két évszakra osztották az évet: téli és nyári félévre. A tavaszt tartották a fiatalasszonyok nyarának, az őszt pedig az öregasszonyokénak. Egy másik elmélet szerint az elnevezés egyben utalás arra, hogy az idős asszonyok ebben az időszakban szeretnek kint üldögélni a házuk előtti padon, és bámészkodni, pletykálni. Tökéletes idő a számukra, hiszen nincs se túl hideg, se túl meleg, és ha már az időjárásra nem lehet panaszuk, az utcán közlekedő emberek kibeszélésével ütik el az időt.
A vénasszonyok nyarát indián nyárként is emlegetik, ez utóbbi megnevezés feltehetően onnan ered, hogy az indiánok az évnek ebben a szakában indultak nagy vadászatokra, de a természet színeiben is visszatükröződik az indiánok színvilága.
Az évszak kellemetlen, de annál szebb velejárója a csekély népszerűségnek örvendő ökörnyál, ami ilyenkor beborítja a természetet. Valójában pókhálóról van szó, amelynek látványa igazi esztétikai élményt nyújt reggelente, mikor a nap első sugarai megcsillannak a hálón ülő harmatcseppeken.
