Van az úgy, hogy az ember lánya bármit megenne, csak hús ne legyen. Merthogy bármennyire is változatosan készül, könnyű magunkat túlenni belőle. Aki sulis menzán és kifőzdék műanyagba csomagolt ételein él, jól tudja, miről beszélek. Mikor az életünk normális mederben folyik, hétköznapokon az egész család ilyen módon ebédel. Így hétvégén húsleves és rántott hús helyett gyakran inkább csikmák vagy istenke billéje kerül az vasárnapi asztalra.
Gyermekkoromban édesapám gyakran mesélt nekünk rémtörténeteket gyerekkora nemszeretem ételeiről. Ezek között főszerepet kaptak a stercek, név szerint a lisztisterc, a darasterc meg a krumplisterc. S mivel nagyanyámnak kevés pénzből kellett három, állandóan éhes fiúgyermeket etetnie, ezek az olcsó fogások bizony gyakran kerültek az asztalra.
Nade, mi is az a sterc? A sterchez száraz serpenyőben egyenletesen megpirítják a lisztet vagy a darát, majd kevés forró vízzel feleresztik, hogy pépes állaga legyen. A masszát forró zsírral öntözgetik, és addig kevergetik, míg apró darabokra szét nem esik és morzsalékos állagot ölt. Az elkészült stercet lehet enni sósan, kovászos vagy ecetes uborkával, házi csalamádéval, de porcukorral meghintve, baracklekvárral körítve is. A krumplisterchez előbb apróra vágott burgonyát főznek, s a pirított darát ennek a főzővizével forrázzák le, majd hozzákeverik a főtt krumplit is.
Édesapám ellenérzései miatt nálunk otthon már sterc sosem került az asztalra. Csusza viszont annál inkább. Ez a hamarjában készülő tésztaétel nem más, mint amit sok helyütt nokedliként ismernek. Számomra a csirkepaprikás elképzelhetetlen körete. Viszont finom önálló főételként, tejföllel, túróval, pirított lila hagymával és szalonnapörccel gazdagítva is, esetleg tojásosan. Az eredeti receptben a hozzávalók közt csak a liszt, a víz, tojás és némi só szerepel, de ízletesebb lesz, ha 1-2 gerezd zúzott fokhagymával és őrölt borssal bolondítjuk meg.