Mivel a község a Kis-Duna partján fekszik, magától értetődő volt a malomipar kialakulása. Az idők folyamán a malmok száma megfogyatkozott. Ebben nagy szerepe volt az 1893–94-es árvíznek, amikor a hömpölygő víztömeg sok malmot tönkretett. Ipari műemlékként mára csupán Nagy István malma maradt fenn, mely a Központi Műemlék-nyilvántartásban is szerepel. Ezt a malmot a 19. század utolsó negyedében Renczés Boldizsár építtette. A malomház az 1920-as években leégett, ezután vásárolta meg Nagy István uradalmi erdész, aki 1931-ben vízi fűrésztelepet létesített, és a malmot fűrészmalommá alakította. A víz erejét maximálisan kihasználta – megfelelő műszaki berendezéssel villamos áramot fejlesztett a malommal. A tulajdonos halála után a malmot 1942–73-ban felújították, és a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum gondozásába került. A malmot utoljára 1999-ben renoválták, jelenleg a Nyugat-szlovákiai Erőművek tulajdonában van. Napjainkban nem látogatható, csak a környéke tekinthető meg. Az érdeklődők leginkább csónakon közelítik meg az épületet, s közben gyönyörködnek a még érintetlen, hajdani szépségében pompázó tájban, a festői szépségű, buja növényzettel borított kis szigetekben.
