A jegesember elnevezés bizony nem a jeti magyar megfelelője. Ez a mesterség már rég feledésbe merült, noha nagyon fontos szerepet töltött be szépapáink idejében.
A hűtők és fagyasztók (és a kémiai tartósítószerek) kora előtt gondban voltak az emberek, hogyan tárolják a romlandó élelmiszereket, húsokat és növényeket – főként a meleg évszakokban. A füstölés a tartósítás egyik módja volt. Így őrizték meg például a szalonna és a kolbász frissességét. A ház leghűvösebb helyén, esetleg a mélyen a földbe ásott pincében tárolták az élelmiszereket, de nyáron ez sem jelentett megoldást.
A Csallóközben a hűtéshez a Duna jegét használták. A folyót borító jégpáncél feltörése nehéz fizikai munka volt, ráadásul nem volt épp veszélytelen foglalkozás sem. minden mozdulatra figyelni kellett, nehogy a munkás belecsússzon a lékbe. Hogy hatékonyabban tudjanak dolgozni, a jegesemberek jégpatkót erősítettek a csizmájuk talpára. A kivágott jégtömböket szekereken szállították a jégvermekbe, és szalmával rétegezték őket, hogy ne fagyjanak egy nagy jégtömbbé. A több méter mély gödröket téglával burkolták és szalmával szigetelték. A jégveremnek tetőt is készítettek nádból, ennek köszönhetően a verem tovább megőrzite a hideget.
(Képek forrása: www.zaol.hu)
