Ki az a kádár?
Hajdanán tekintélyes mesterség volt az övék, jó módban éltek. A bortermő vidékeken minden ősszel sok hordóra volt szükség, így volt munkájuk bőven. Régen hagyományosan fahordóban tárolták a bort, ma ezeket felváltották a fémből készült hordók. A bortermő vidékekről szintén hordóban szállították a bort az olyan helyekre, ahol nem termett meg a szőlő. Mivel a kiürült hordókat nem hozták vissza, a gazdák kénytelenek voltak minden évben újakat rendelni a kádároktól. A mesterek egész évben munkálkodtak, a tél sem volt kivétel. Ilyenkor az erdőt járták, hogy kiválasszák, melyik tölgyfából készülhet hordó. A fát ezután rönkökre hasogatta, majd hagyta kiszáradni.
A kiszáradt donghasábokat vájoló késsel domborúra faragta, simára gyalulta, majd tűzön megpuhította, hogy behajthassa őket az abroncsba. Az utolsó mozzanat a hordó befeneklése volt. Ehhez egy kádárvilla nevű eszközt használt, amivel behúzta a hordó két fenekét. A kádárok gyakran maguk készítették szerszámaikat is. A mesterség és az eszközök apáról fiúra szálltak.
