Kinek dolgoztak a suszter manói? Mi a különbség bodnár és bognár között? Ki az a vincellér? És hogyhogy nem süt sós húst a szűcs?
A huszonegyedik században a népi mesterségek nagy része már feledésbe merült, vidéken is csak elszórtan űzik az egyik-másik foglalkozást, s a szakemberek és mesterek helyett gyárakban gépek végzik el a munkát. Bár a szakmák jórészt teljesen eltűntek, az elnevezéseik tovább élnek, hiszen köztudott, hogy rengeteg magyar vezetéknév ered hajdani foglalkozásokból. Idézzünk csak fel néhányat azok közül, amelyeknek nagy hagyománya volt ezen a tájon is:
1. Bodnár
A bodnár, más néven kádár vagy pintér, főleg használati tárgyakat, edényeket állított elő fából, de emellett készített vödröket, köpülőket, puttonyokat, hordókat, kádat és vékát, valamint permetezőkannákat – szintén fából.
2. Bognár
A bognár kerekek és szekerek készítésével foglalkozó kisipari kézműves volt. A bognár elnevezés osztrák eredetű, az azonos jelentésű Wagner szóból származik.
3. Fazekas
A fazekas, más néven gerencsér vagy gelencsér, égetett agyagból készített használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozott. Az ő keze alól kerültek ki az agyagtálak, a korsók és a fazekak. A fazekasságból fejlődött ki a kerámiaművészet is.
4. Kefekötő
A kefekötő keféket és más kefeforma eszközöket, például seprűket, meszelőket készítő mesterember volt. Ha hihetünk a szólásnak – iszik, mint a kefekötő – akkor a szakma művelői nem vetették meg az italt sem.
5. Molnár
A molnár a magvak őrlését végezte, az eltérő gabonafajtákat feldolgozva állította elő a különböző típusú liszteket a malomban. A molnárság megbecsült foglalkozásnak számított a Csallóközben, ahol számos malomtípus jelen volt: szárazmalom, vízimalom, szélmalom, de a legelterjedtebb a hajómalom volt.
6. Révész
A révész a folyók bizonyos pontjain a két part között közlekedő hajók vagy kompok kezelője volt. A szakma művelői télen sem pihentek, mivel ilyenkor a jég hizlalásáért voltak felelősek, ami azt a célt szolgálta, hogy biztonságosan át lehessen kelni a befagyott folyón is.
7. Suszter
A suszter, más néven cipész, kézműves iparos volt, aki cipő vagy lábbeli készítésével és javításával foglalkozott, tehát a suszter manói igazából cipészsegédek voltak. Az elnevezés a német Schuster szóból származik.
8. Szűcs
Sokakat megtéveszthet az ismert nyelvtörő: „Mit sütsz, kis szűcs? Tán sós húst sütsz, kis szűcs?”, de a szűcsök bőrmívesek voltak, nem hússal dolgoztak. Az állatbőrt a rajta levő szőr miatt dolgozták fel, s olyan drága prémekkel foglalkoztak, mint a hermelin-, a medve- vagy a rókaprém. Hajdanán ők készítették a királyok és a főurak bundáját is.
9. Tímár
A tímár dolga szintén az állatbőr megmunkálása volt, de a szűccsel ellentétben ő a nyersbőr készítésével, cserzésével foglalkozott, emellett egyszerűbb lábbeliket varrott. Nevét az eredetileg timsós bőrkikészítési módról kapta.
10. Vincellér
A vincellér a szőlők kezelésével és megőrzésével foglalkozott. A szakma művelőjének értenie kellett a szőlőműveléshez, ezért olyan tanfolyamokat és intézményeket hoztak létre, ahol szőlészeti, borászati és kertészeti ismereteket lehetett szerezni. Példának okáért 1880-ban Pozsonyban alapítottak vincellériskolát.
