A település minden bizonnyal az első templomos falvak egyike, erre enged következtetni a nevében szereplő Egyház előtag is. A Szent Péter és Pál tiszteletére épült templomot elsőként egy 1253-ban kelt oklevélben említik. A román stílusban emelt kéttornyú építmény a XIII. század közepén, egy korábbi templom helyén épülhetett. A templom eredeti román kori alaprajzát – egyhajós, keleten sokszög záródású szentéllyel, nyugaton négyzet alapú kettős toronnyal – a későbbi, gótikus átalakítások során is megőrizte. A román stílus jegyeit leginkább a templom kéttornyú főhomlokzata hordozza magán. A gúla alakú kősisakos torony mindkét emeletén lévő félköríves hangnyílások, a párkányok alatt futó fűrészes fríz és a rózsaablak mind a román stílus sajátja. A templom főhomlokzatán megtalálhatóak a középkor másik jelentős stílusának, a gótikának az elemei is. A csúcsívessé alakított bélletes kapuzat, a csúcsívet kapott ikerablak és a támpillérek a XIV. századi gótikus átépítés eredményei. Hasonlóképpen gót stílusban készült a szentélyben található pasztofórium, azaz szentségház, mely kidolgozottságával az egész Kárpát-medencében ritkaságnak számít. A szentély keleti falán a templomépítés idejéből származó külső falikép található, mely a templom két védőszentjét, Szent Pétert és Szent Pált ábrázolja.
