Korai emlékeimben kutatva már kisgyermeki eszmélésem óta mindig csodálattal tekintettem a természetre és a belőle akkortájt elém kerülő képződményeire. Anyai nagyszüleim házától alig néhány méternyire már a bősi parkerdő húzódott a maga ezernyi titkával és természeti kincsével.
Legszembetűnőbb megtestesülése minden erdőnek maga az élőfa, s mondhatom, az aztán volt – és hál´ istennek azóta is van bőséggel – ebben az erdőben. Egy – egy faóriás tövébe állva még a lélegzetem is elállt. Annyi biztos, már gyerekkoromban eldöntöttem, hogy erdész leszek, mert a felnőttek azt mondták, hogy ezeket a nagy fákat valamikor erdészek ültették és kezdték nevelni. Hozzáfűzve még azt is mondogatták időnként, ha sokat eszem és alszom, ilyen nagyra nőhetek én is – bevallom, furcsállottam a dolgot, de belenyugodtam – ám legyen: egyébként szófogadó gyerek voltam...
Most, negyven év után, negyed évszázadnyi erdészgyakorlattal mögöttem egykori, mintegy sorsszerű szerződéskötésemet a fákkal az ott található hatalmasnagy tölgyeknek (is) tulajdonítom. Számomra a tölgyfa és a tölgyerdő jelentik tájainkon az erdőtársulások csúcsát.
A tölgyfa már az ókori népek között előkelő helyen szerepelt. A rómaiak Jupiter istenüket tölgyként ábrázolták és úgy tartották, hogy a férfinem ebből a fából jön létre. Előttük már a görögök Apolló isten szent fájának tartották. Szintén megkülönböztetett helyet foglalt el a germánoknál, szlávoknál...Mi magyarok is ősidők óta nagyra tartottuk. Ennek bizonyítéka, hogy Szent László királyunknak rendelettel kellett betiltania a pogány rítusok gyakorlását a szent tölgyfák alatt. Egy – egy tekintélyes méretű fa alatt tartották az elöljáróik a vitáikat, itt hozták meg ítéleteiket – hittek benne, hogy a tölgy bölcsességgel vértezi fel őket. Jeles események emlékére szokás volt – és ma is az – tölgyfát ültetni, gyakran a települések központjába. Egy ilyen basafa látható a csallóközi Mihályfán is
És valóban, a régmúlt idők népei nem tévedtek, a tölgy valóban rászolgált, ma is kiérdemli az emberek megbecsülését.
Fekete Zoltán, bősi erdész tollából
