Csallóközi történetek sorozat
Dunaszerdahelyen már 1914 szeptemberétől kolerában és vérhasban elhunyt, itt őrzött hadifoglyok számára Sikabonyban, a régi temető mellett katonai fogolytemetőt nyitottak: maguk az orosz foglyok emelték az ott található görögkeleti kis ortodox kápolnát is.
A halottakat a fertőzés miatt is különítették el a nagyobb lakosságú Dunaszerdahelytől, bár a nyilvántartásból egyértelműen kitűnik, hogy a többi akkori köztemetőben – így a sikabonyi, a régi (ma már nem létező) szerdahelyi, az ugyancsak eltűnt tejedi, de még a zsidó temetőben – is nyugszanak hadifoglyok, igaz, csupán néhányan.
A sikabonyi katonai temető bejárata a mai nagyabonyi út felől nyílt, és egy nagy fakapun keresztül lehetett bemenni – a kapu fölött a következő szöveggel: Russ. Kgf. Friedhof / Orosz Hadifogoly Temető.
A sírok között kis utacska vezetett a kápolna, és a tőle jobbra eső halottasház felé, ahol az elhunytakat felravatalozták. A nyitott kápolnácskába hat lépcsőn lehetett felmenni, benne szépen színezett ortodox szentkép látszott a Megváltóról, amely előtt az – egyébként mélyen vallásos orosz – katonák imádkoztak.
Két oldalról egy-egy kard-imitáció volt látható, s a kápolna tetején a kis hagymakupolácskák az ortodox keresztre irányították a figyelmet. Maga a temető rendkívül gondozott volt. A sírok keresztjei is jellemzően ortodox hármas keresztű fejfákkal voltak ellátva, rajtuk az eltemetettek nevei helyett a kereszteken sorszámokkal (lásd a képen). Ugyanitt temették el a tábor zsidó (orosz) foglyait is – az egyikük kősíremléke ma is megtekinthető a temetőben.
A tábor története során számos járvány vonult végig lakóin: az említett kolera és vérhas mellett más ragályos betegségek, többek között a tífusz is megjelent, de az 1917–18-től jellemző éhezés is nagy csapást jelentett.
Nagy Attila helytörténész
