A Csallóköz vizei sorozat
A kolozsnémai születésű Kiss Nandi bácsi (84) ezzel szemben úgy mesél az árvízről, mint egy nagy kalandról. Állítása szerint olyan volt az egész, mint egy fantasztikus film.
Nandi bácsi harminc másik férfival együtt Csicsón maradt az árvíz idején, családját azonban már a gátszakadás előtt egy héttel Nagyölvedre vitte. A bátor férfiak a községházán vertek tanyát, amely a templommal és a kocsmával együtt, hála a bölcs építésnek, szárazon megúszta.
– Június 17. egy esős keddi nap volt. A faluban azt kiabálták, hogy elszakadt a gát, én meg gyorsan motorbiciklire pattantam, hogy megnézzem, mi van a falun kívül.
Éreztem a Duna szagát, rögtön tudtam, hogy ez rossz jel. A kanális olyan volt, mint egy zuhatag, Kulcsod ázott, a legelőn szétterült a víz, s egyszer csak azt láttam, hogy a bokrok megindulnak felém.
Azt mondták nekünk, hogy menjünk el, mert a víz a kémény tetejéig fog érni. Az akkori öregek ezen csak nevettek. Ahogy jön, majd el is megy! – hajtogatták, ezért is maradtunk.
Óriási csönd ereszkedett ekkor a falura. Csak azt hallgattuk, hogyan dőlnek össze a házak. Amint a víz elérte a tégla utáni vályogréteget, az épület megrogyott. Puff! Na, megint egy! – sóhajtottuk. Aztán ahogy lement a víz, lassacskán visszaszivárogtak az emberek, és megérkezett a segítség. Nagy csoda volt, hogy minden állat egytől egyig visszakerült a nagy zűrzavarban a gazdájához. Rendkívüli nagy összefogás volt, komoly szolidaritás.
Szerszámokat és takarókat osztogattak, mestereket küldtek északról, és sorra épültek az új házak. A következő karácsonykor már mindenki az új otthonában lakott.
Részlet Derzsi Bernadett és Dömötör Ede Vizeskönyv című kötetéből