Ahogy szinte minden hónapnak, az áprilisnak is Romulus adott nevet, mégpedig isteni anyjának, Venusnak etruszk neve (Apru) után. Április hava, más néven Szent György hava, tavasz hó vagy szelek hava.
Április 1. – Hugó napja: Ez a bolondozás napja. E napon az a szokás, hogy az emberek tréfásan bolondot csinálnak a másikból. A beugratottakat nálunk április bolondjának, Olaszországban és Franciaországban áprilisi halnak (Poison d’Avril, illetve Il Pesce d’April) nevezik. Ez a népszokás már régóta megszokott, bár eredete nem tisztázott. Eredhet a bolondos áprilisi időjárásból, de abból is, hogy a kelták idejében e napon bolondos ünnepeket ültek, de abból is, hogy IX. Károly 1564-ben az új esztendőt, április 1-jéről január 1-jére tetette. Régen például cédulákat is küldözgettek egymáshoz az emberek, majd azt mondták, hogy nem nekik szól, s adtak egy másik címet, hogy vigye oda a cédulát neki az illető. Ehhez a szokáshoz mondókák is tartoztak:
"Csiribiri bakveréb, a bolondot küld elébb."
"Áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba, azt kérdezte hány óra, fél tizenkettő, bolond mind a kettő."
A beugratottakat úgy csúfolták: "Április bolondja, május szamara!"
Április 6. – Irén napja: Ha esik az eső, szűk lesz az esztendő.
Április 12. – Gyula napja: Az év 100. napja. A tisztaság, a takarítás napja. Ilyenkor kitakarítják a lakást, az ólakat és az állatokat is lemossák.
Április 14. – Tibor napja: A hagyomány szerint e napon szólal meg a kakukk. S ha ekkor már szép zöld a vetés, akkor jó lesz a széna.
Április 24. – György napja: Ez a nap egy ősi pásztorünnep (a Palilia) napja, amikor is az állatok e napon hajtják ki először a legelőre. Gonoszjáró napnak is tartották Szent György napját. Ezért, hogy a boszorkányokat elűzzék, a kerítésre és az ajtóra tüskés ágakat tűztek ki vagy bekenték őket fokhagymával. Az állatokat pedig a Szent György napi tűzön hajtották keresztül, hogy az ártó szellemektől és a rontástól megtisztuljanak. Úgy tartották, ha György napján "a rozsvetésben a varjú elbújhat, akkor telt csűrt hoz az aratás".
Április 25. – Márk, Pál napja: A kukoricavetés és a búzaszentelés napja. A pap a mise után a hívőkkel kivonult a határba, majd megszentelte a vetést, ezekből a megszentelt búzaszálakból vitt mindenki haza magával. Ennek a megszentelt búzának mágikus erőt tulajdonítottak, többek között gonosz űzésre használták. Volt olyan térség, ahol ebből a szentelt búzából koszorút készítettek, amit templomi zászlóra, keresztekre helyeztek, majd nyolc nap eltelte után levettek és a szántóföld négy sarkába helyezték jégverés ellen. De volt, hogy a beteg feje alá is helyezték gyógyítás céljából. Vagy a Szent György-napi harmattal együtt beletették a kovászba, hogy szépen megkeljen a kenyér. Terményjósló napnak is tartják e napot, ide tartozik e mondás: "Ha megszólal a pacsirta, a béka, jó termést várhatsz, ellenben, ha hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz"
