Ma már kevesen tudják, hogy a csallóközi halászok annak idején vízára halásztak. Híres vizafogó hely volt felénk Gúta és Szap! A vizák a tengerből úsztak fel a Duna ágvizeibe,itt ívtak a dunai kavicspadokon. A viza ikrája a beluga kaviár, amelyik ma is a legértékesebb kaviárnak számít a világon. (Tulajdonképpen a beluga magyar megfelelője a viza.)
A legismertebb halikrák a tokhalak kaviárjai. A tokhal a legősibb állatfajta, egyidős a dinoszauruszokkal. Maga a kaviár tehát a legrégebbi delikatesz, amelyet írásos emlék is őriz. A régi időkben a hal minden részét felhasználták, a húsát, a bőrét... S közben rájöttek, hogy a tokhalak sózott halikrája a legigazibb ínyencség. Igaz, akkor még kicsit máshogy fogyasztották a kaviárt, mint manapság: a halpetét bátrabban sózták, és hordókban tárolták.
Még nem is olyan régen a dunai halászok legértékesebb zsákmánya a viza volt, amelyik szintén a tokfélék családjába tartozik. A beluga, vagyis magyar nevén a viza ikrája ma is a legdrágább a világon. Századokkal korábban legendás volt a Duna halbősége. Azt mondják, ha valaki vödröt merített a folyóba, víz alig volt benne a sok haltól. A középkori feljegyzések arról számolnak be, hogy májusban a vizák tömegesen úsztak fel a Fekete-tengerből a Duna ágvizeibe ívni. Leírások szólnak arról, hogy a Csallóközben milyen hatalmas vizákat fogtak, akár négyszáz kilósakat is. A középkorban megfigyelőállomások álltak mindenfelé, és a halászok jelezték egymásnak: készülj, itt a viza! S amikor elértek hozzánk, a halászok már serényen készítették a „feneketlen” vesszőkosaraikat, hogy azzal fogják ki a hatalmas halakat. Ezt a vizafogó kosarat vejszének hívták. A víz fenekén beleverték az iszapba, és ha a viza beleúszott – többet nem úszott ki belőle, mert labirintusra hasonlított.
– A viza felfelé úszó, hatalmas tokhal, amelyik száz évig is elél, és másfél mázsásra is megnő – tudjuk meg Liszka József néprajzkutatótól (Komárom). – Évszázadokon keresztül fontos volt a halászata vagy talán inkább vadászata, hiszen olyan adataink is vannak, hogy ágyúval lőtték a vizákat. Utána szekerekkel szállították fel Bécsbe, a vizamészárszékekbe, és Budára, mert a húsa főúri eledelnek számított, és az ikrája is rendkívül értékes volt.
A Vaskapu szoros a Kárpát-medence egyetlen kifolyása a tenger irányába. Románia és Szerbia határán 1972-ben megépült a Vaskapu erőmű, s ezzel vége is szakadt a vizák lehalászásának, hiszen az értékes halak azóta nem tudnak felúszni ívni a Dunába. Először hallépcsők megépítésével próbálták a vándorló vizákat segíteni, ám a tokhalra nem jellemző, hogy ugrálna, mint a lazac, ezért alig akadt olyan példány, amelyik eljutott az ívóhelyig.
Azóta búslakodnak a csallóközi halászok, mert nincs „nagy hal” a Dunában.
Ma védettek!
Összesen 26 fajta tokhal létezik a világon, és ma már az összes védett.
– Halászati tilalom van rájuk, ami kimondja, hogy vadon élő tokhalat nem szabad többé lehalászni. Természetkárosításnak minősül, és egyetlen szem halikra akár 30 euróba is kerülhet – meséli Szalay Edina, a budapesti Arany Kaviár étterem kaviárszakértője. Azt is megtudjuk, hogy az orvhalászat elkerülése érdekében ma már a világon mindenhol tenyésztenek tokhalakat. A kecsege kibírja sós víz nélkül is, ezért nálunk is tenyésztik – tőlünk nem messze, Győrben például, de Szlovákiában is próbálkoztak már vele, Madunicén (Vágmedence).
Tudtad, hogy...?
A kaviár értékes delikátesz. Sőt, tőlünk került a francia királyok asztalára. A viza orosz neve beluga, és tudnivaló, hogy a Beluga kaviár a legdrágább a világon. A nőstény vizának 20 év kell az ivarérettséghez, ekkorra 100 kilósra nő, és legalább húsz kiló ikra van benne. Értéke hatalmas, hiszen a Beluga kaviár kilogrammonkénti ára tízezer dollár!
(Derzsi Bernadett)
