Régi mesterségek

Régi mesterségek
dec 10, 2018
A jegesember elnevezés bizony nem a jeti magyar megfelelője. Ez a mesterség már rég feledésbe merült, noha nagyon fontos szerepet töltött be szépapáink idejében. A hűtők és fagyasztók (és a kémiai tartósítószerek) kora előtt gondban voltak az emberek, hogyan tárolják a romlandó élelmiszereket, húsokat és növényeket – főként a meleg évszakokban. A füstölés a tartósítás egyik módja volt. Így őrizték meg például a szalonna és a kolbász frissességét. A ház leghűvösebb helyén, esetleg a mélyen a földbe ásott pincében tárolták az élelmiszereket, de nyáron ez sem jelentett megoldást. A Csallóközben...
Régi mesterségek
nov 28, 2018
Ki az a vincellér? A vincellér, más néven szőlőműves, a szőlők kezelésével és megőrzésével foglalkozott. A szakma művelőjének értenie kellett a szőlőműveléshez és termesztéshez, valamint az alapvető borászati folyamatok menetéhez, ezért olyan tanfolyamokat és intézményeket hoztak létre, ahol szőlészeti, borászati és kertészeti ismereteket lehetett szerezni. Példának okáért 1880-ban Pozsonyban alapítottak vincellériskolát.
Régi mesterségek
nov 28, 2018
Ki az a tímár? A tímár dolga – a szűcshöz és a vargához hasonlóan – az állatbőr megmunkálása volt, de a többi bőrmesterrel ellentétben ő a nyersbőr készítésével, cserzésével foglalkozott, emellett egyszerűbb lábbeliket varrott. Nevét az eredetileg timsós bőrkikészítési módról kapta. A tímár áztatta, törte és szőrtelenítette a bőrt, ehhez mészből, kutya-, galamb- vagy tyúkürülékből készített pácot, hogy rugalmas és nyújtható legyen a bőr. A bőr cserzését szömörcével vagy tölgygubaccsal végezte.
Régi mesterségek
nov 28, 2018
Ki az a szűcs? Sokakat megtéveszthet az ismert nyelvtörő: „Mit sütsz, kis szűcs? Tán sós húst sütsz, kis szűcs?”, de a szűcsök bőrmívesek voltak, nem hússal dolgoztak. Az állatbőrt a rajta levő szőr miatt dolgozták fel, s olyan drága prémekkel foglalkoztak, mint a hermelin-, a medve- vagy a rókaprém. Hajdanán ők készítették a királyok és a főurak bundáját, de béleltek mentét, subát, és gyártottak ködmönöket is. Ez a mesterség általában apáról fiúra szállt.
Régi mesterségek
nov 28, 2018
Ki az a suszter? A suszter, más néven cipész, kézműves iparos volt, aki cipő vagy lábbeli készítésével és javításával foglalkozott, tehát a suszter manói igazából cipészsegédek voltak. Az elnevezés a német Schuster szóból származik. Az egyik leggyakoribb foglalkozás volt, régen több suszter is dolgozott egy faluban. A becsületes mester saját maga sodorta a varrócérnáját és maga készítette a faszegeket is, amikor azonban nőtt a rendelések száma, már nem jutott erre ideje, és más szakemberektől szerezte be a hozzávalókat. A mesterségen belül kialakult egy speciális ipar, a kaptafafaragás. A...
Régi mesterségek
nov 28, 2018
Ki az a révész? A révész a folyók bizonyos pontjain a két part között közlekedő hajók vagy kompok kezelője volt. A szakma művelői télen sem pihentek, mivel ilyenkor a jég hizlalásáért voltak felelősek, ami azt a célt szolgálta, hogy biztonságosan át lehessen kelni a befagyott folyón is. A forgalmasabb folyószakaszokon akár négy révész is dolgozott egyszerre, de mind a révészbíró alá tartoztak, ő volt a felelős a többi munkásért. Bérüket a községektől kapták, de az alkalmazóik is fizettek élelmiszerekkel, tűzifával, de csak ritkán pénzzel. A révészek kiváltsága volt, hogy szabadon halászhattak...
Régi mesterségek
nov 28, 2018
Ki az a molnár? A molnárság megbecsült foglalkozásnak számított a Csallóközben, a molnárok a lisztőrlés mesterei voltak, és régen a vagyonosabb réteghez tartoztak. Az eltérő gabonafajtákat feldolgozva állították elő a különböző típusú liszteket a malomban, ahol a magvak őrlését végezték. Szolgáltatásaik között szerepelt, hogy várásra megőrölték a gazdák búzáját. Ahol volt patak vagy folyó, ott vízimalmok működtek, szelesebb vidékeken a szél erejét használták ki, ahol sem víz, sem szél nem volt, ott szárazmalmokat működtettek, ahol lovakkal, szamarakkal vagy ökrökkel hajtatták a malmot. A mi...
Régi mesterségek
nov 28, 2018
Ki az a kefekötő? A kefekötő keféket és más kefeforma eszközöket, például seprűt, meszelőt, ecsetet, pamacsot készítő mesterember volt. A kefekötő előbb a kefék és ecsetek foglalatját, markolatát, más néven a kefefát készítette el faragással és esztergálással, majd fúrfával lyukakat fúrt bele. Magát a kefét ló-, bak- borz-, menyét- vagy mókusszőrből, esetleg sikárgyökérből állította össze, ezt ragasztotta szurokkal vagy kötötte bele fonallal esetleg dróttal a kefefába. Ha finomabb ecsetet készített, akkor annak sörétjét hamuban puhította. Ha hihetünk a szólásnak – iszik, mint a kefekötő –...
Régi mesterségek
nov 28, 2018
Ki az a fazekas? A fazekas, más néven gerencsér vagy gelencsér, égetett agyagból készített használati tárgyak, elsősorban edények előállításával foglalkozott. Az ő keze alól kerültek ki az agyagtálak, a korsók és a fazekak. Egészen kiskorában el kellett kezdenie tanulni a szakmát, és inasként dolgoznia a mester mellett Megerőltető munka volt a fazekasé: nap mint nap bányászta, vagdosta és szelte az agyagot, hogy kitisztítsa belőle a fűszálakat és a koszt, majd mezítláb taposta, végül pedig kinyújtotta, mint egy tésztát. A fazekasságból fejlődött ki a kerámiaművészet is.
Régi mesterségek
nov 28, 2018
Ki az a bognár? A bognár, más néven kerekes, kerékgyártó – kerekek, szekerek, kocsik, talicskák, szánok, létrák és más faeszközök készítésével foglalkozó kisipari kézműves volt. Az elnevezés osztrák eredetű, az azonos jelentésű Wagner szóból származik. Munkájához olyan szerszámokat használt, mint a gyalu, körző, fűrész, fejsze, véső, eszterga. Csak a legügyesebb bognárok lehettek hintókészítők, mert a fúró-faragókészség mellett szükség volt művészi szépérzékre, hogy megtervezhessék a hintó külső- és belső terét, valamint a gőzöléses technikával készített íveléseket.

Oldalak

Cookies
Feliratkozás Régi mesterségek csatornájára