Népi hiedelmek és hagyományok tavasszal

MÁRCIUS

Március régi magyar neve Böjtmás hava, ugyanis ez a böjtidő második hónapja. Az e hónaphoz fűződő természeti, időjárási megfigyelések és népi hagyományok mind az érkező tavasszal kapcsolatosak.

Március 18., Sándor napja, már közel van a tavaszkezdethez. Ezt hirdeti az ismert rigmus is: Sándor, József, Benedek,

     Zsákkal hoznak meleget.

Március 19., Szent József ünnepe. A dunaszerdahelyi iparosok ezen a napon céhes zászlóik alatt vonultak templomba, gyóntak, áldoztak és közösen imádkoztak a templomban elhelyezett Szent József-szobor előtt. A méhészek e napon engedték ki méheiket, hogy azok a virágzás kezdetére megerősödve láthassanak a méz begyűjtéséhez. A csallóköziek úgy tartották, József osztja ki az éneklő madaraknak a sípot, hogy azok énekelhessenek.

Március 21-e a harmadik meleget hozó szent, nursiai Benedek napja. A néphit szerint az e napon szentelt fokhagyma minden bajban hasznos.

Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe, melynek régi magyar neve Gyümölcsoltó Boldogasszony. Az ünnep neve onnan ered, hogy a gyümölcsösökben ilyenkor végzik a fák oltását. A csallóköziek ehhez a naphoz kötötték a tavasz beköszöntét is.

ÁPRILIS

A hónap régi magyar neve Szent György hava.

Április 1-je a népi hagyományban a bolondok napja. Ezen a napon illett a bolondját járatni, megtréfálni az embereket.

Április 24-e Szent György napja. Legendája szerint a szent megölte a királylányt elrabló sárkányt, és a lányt kiszabadította a fogságból. Ő a dunaszerdahelyi katolikus templom egyik védőszentje is. A néphit ettől a naptól számította a jó idő állandósulását, épp ezért számos, főként az állattenyésztéssel összefüggő szokás kapcsolódik hozzá. A pásztorok ezen a napon szegődtek új gazdához, és a jószágot is ezen a napon hajtották ki először a legelőkre. Ezen az éjszakán különösen vigyázni kellett az állatokra, nehogy a falu végén gyülekező boszorkányok rontást hozzanak a jószágra. A Csallóközben úgy tartották, hogy a György-nap előtt megzördülő ég jó termést ígér.

Április 25-e Szent Márk ünnepe, melyhez a földművesek szokásai, főként a búzaszentelés kapcsolódik.

Mozgó ünnepünk, a húsvét gyakran esik áprilisra. A nagyböjt utolsó hetét, amely virágvasárnappal kezdődik, gyakran nevezték csonka hétnek. Virágvasárnap az egész világban barkát szentelnek. A csallóköziek a megszentelt barkát nem vitték be a házba, hanem a ház szerhájába szúrták, hogy az az egész háznépet megvédje az ártó hatalmaktól.

A nagyhéten végzett munkának varázserőt tulajdonítottak. Úgy tartották, az ilyenkor végzett munka nagy hasznot hoz, s a nagypénteken ültetett krumplinak pedig minden szeme nagy és egészséges lesz.

Nagycsütörtököt, a rendszerint e napon spenótból készült ebéd miatt zöldcsütörtöknek is nevezték. Nagypénteken nem dolgoztak a határban, nehogy elpusztuljon a termés. Ezen a napon nem mostak az asszonyok, mert a nagypénteken mosott ruha veszélyt hoz viselőjére. Nagyszombat félünnep volt: délelőtt a ház körül dolgoztak, délután azonban már a feltámadási szertartásra és körmenetre készültek. Este véget ért a böjt, a templomból hazatérve sonkát ettek. Nagyszombati hagyomány volt, hogy a házakat még napkelte előtt körbesöpörték. Ezzel vélték elűzni a férgeket házból és a környékéről.

A húsvét magyar megnevezése is jelzi, hogy ezen a napon fogyasztottak újra húst és zsíros ételt. A Csallóközben szokás volt a húsvéti ételek megszentelése. A templomban megáldott sonkából, tojásból, kalácsból és borból a család minden tagjának, de még az állatoknak is kellett fogyasztaniuk. A húsvét jelképe a Csallóközben is a piros tojás. A tojás a megváltást, míg a piros szín a keresztfán kiontott vért szimbolizálja szinte az egész területen.

Húsvéthétfőhöz kapcsolódik a locsolkodás szokása, melyet ezen a vidéken öntözésnek neveznek. Ezen a napon a férfiak még ma is útra kelnek, felkeresik a rokonok, ismerősök házait. Ma már azonban az eredeti cél, a lányok, asszonyok termékenységének fokozása, egyáltalán nem ismert.

MÁJUS

Régies elnevezése – Pünkösd hava – a hónap legfontosabb ünnepéből ered. A hónap első napja ősi tavaszünnep, a majálisok és a májusfa-, vagy májfaállítás napja. Régen a szépen feldíszített karcsú fát a legény emelte annak a lánynak, akinek udvarolt, vagy szeretett volna.

Május 4-e Szent Flórián napja. A tűzoltók és kéményseprők védőszentjének szobrát számos csallóközi faluban megtaláljuk. A hiedelem úgy tartja, hogy a Flóriánkor ültetett bab vagy borsó nem hoz termést. Az e napon ültetett kukorica viszont bőségesen megterem.

Májusban egymást követik az ún. fagyosszentek, melyek a legtöbbször szokatlanul hideg májusi napokat eredményeznek. A fagyosszentek sorát május 12-én Pongrác nyitja, majd Szervác, Bonifác és az egyedüli nő, Zsófia következik. A fagyosszentek sorát május 25-én Orbán, a szőlő védőszentje zárja.

A húsvét utáni ötvenedik napra esik pünkösd ünnepe. A Biblia szerint a Szentlélek ezen a napon szállt a jeruzsálemi hívőkre, hogy eltöltse őket Isten erejével. A magyar népi hagyományban a pünkösd volt az egyik legjelesebb tavaszi ünnep. A Csallóközben a pünkösdi királynéjárás és a pünkösdölés szokása kapcsolódott hozzá. Ilyenkor a lányok fehér ruhába öltözve egy királynénak kikiáltott bábuval járták a falut, s adományokat gyűjtve énekeltek, táncoltak.

Európa számos pontján szokásban volt a pünkösdi királyválasztás. A különféle próbákat kiállt legényt a Csallóközben is királynak választották, s királysága egy egész álló évig tartott. Ez idő alatt nem szabhattak ki rá semmiféle büntetést, s mint a legények vezetőjét, bíráját minden mulatságba meghívták.

Marcell Béla nyomán