„Napi hat óra a számítógép előtt rettentően megterhelő!” – Csala Alexandra Emma pszichológussal az online oktatást és annak buktatóit boncolgattuk

Hosszú ideje már, hogy a gyermekek online oktatásban részesülnek. A koronavírus-járvány első hullámakor még villámcsapásként érte e hír a pedagógusokat, a diákokat és a szülőket egyaránt. A második hullám megérkezésekor már jobban fel voltunk készülve erre az eshetőségre. Azonban felkészültség ide vagy oda, az online oktatás teljesen más tészta, mint a hagyományos, iskolában történő tanítás. Arról, hogy vajon milyen hozadékai lehetnek a virtuális iskolának és a sok online töltött időnek, Csala Alexandra Emma pszichológust kérdeztük. A szakember beszélt továbbá arról is, hogyan segíthetjük gyermekeinket, hogyan alakíthatunk ki közös offline tevékenységeket.

tavoktatas_tanulas_otthon_oktatas_lecke_hazi_feladat_2020_csefalvay_img_7785.jpg
Fotók: Cséfalvay Á. András illusztrációs felvételei és archív

Milyen hatással lehet a gyermekekre a hosszan tartó online oktatás, amikor valóban minden külső, szociális inger hiányzik a mindennapjaikból?

Sokat boncolgattuk a kollégáimmal ezt a témát. Igaz ugyan, hogy az online oktatásnak megvannak a maga előnyei, hiszen a gyermekek csoportosulás nélkül tudnak részt venni a tanítási órákon, azért mégiscsak felütheti a fejét némi hátrány is. Úgynevezett online tantermek alakulnak ki, s amikor a gyermek bekapcsolódik egy tanórába, igazából csak agyilag van jelen. A jelzést sajnos csak az agy fogja fel, a testük viszont nem érzékeli. Nagyon nagy hátrány, főképp, ha gyermekekről van szó, hogy fizikailag nem tudnak csatlakozni a társaikhoz. Ahol egy tizenéves gyermek szociálisan leginkább fejlődhet, az az iskola. Fontos, hogy legyenek kortárs kapcsolataik. Amennyiben hiányzik a napi dinamika, amikor is fizikailag jelen vannak egy közösségben, akkor sajnos agyi szinten nem tudják kielégíteni e szükségletüket.

Ezen túl hátráltathatja a kommunikációs készségüket, illetve az érzelmeik megélésének képességét. Mindez túlterheltséghez, feszültséghez, szorongáshoz, hangulatingadozáshoz vezethet, csökkenhet általa a motiváció, lehangolttá tehet.

Ugyanez elmondható az alsó tagozatos kisdiákok esetében is?

Ők azért, ha hellyel-közzel is, de járhattak iskolába, így megvolt a napi ritmusuk, ami biztonságérzetet alakít ki bennük. Éppen ez hiányzik a felső tagozatos diákok életéből. Bár nagyobb gyermekekről beszélünk, ahhoz még ők is kicsik, hogy egyedül kialakítsák a napi ritmusukat. Ezért az online oktatásban óriási szerepe van a szülőknek. Nekik kell segíteniük, hogy csemetéjük belerázódjon egyfajta napirendbe. Bár a legújabb rendelet szerint egy ideig most még az alsó tagozatosok sem térhetnek vissza az iskolapadba, azért nekik nagy segítség volt, hogy a téli szünet előtti időszakban járhattak iskolába, hogy közösségben lehettek. Ennek köszönhetően ők egy kicsit másképp vészelik át ezt a helyzetet.

csala_alexandra_emma_kep_1_0.jpgCsala Alexandra Emma (archív)

Mennyi idő után érezhető egyértelműen az online rendszer negatív hozadéka?

Ez rendkívül egyéni, főleg, ha gyermekekről beszélünk, akik még nem rendelkeznek kifejlett megküzdési stratégiákkal. Ők még nincsenek felfegyverkezve olyan lehetőséggel, mint a felnőttek. Maga az online oktatás felettébb kimerítő a számukra. Gondoljunk csak bele: a tekintetük, a figyelmük teljesen túlpörög a monitor előtt. Az osztályteremben megválasztják, kire figyelnek, kire pillantanak rá, míg a számítógép előtt ülve, ha 6-10 vagy akár több gyermek kamerája is be van kapcsolva, akkor egyszerre többük arcát is figyelik. Márpedig ez rettenetesen sok ingert jelent az agynak. Nem beszélve arról, hogy egy szobában ülnek, ahol még több információ van a háttérben. Ez még egy felnőtt számára is felettébb kimerítő lenne.

Mit érthetünk megküzdési stratégia alatt?

A megküzdési stratégia az, amikor egy bizonyos megoldásra váró problémára igyekszünk a legalkalmasabb módon reagálni. Akár stresszre vagy szorongásra való reakcióról beszélünk, ahhoz, hogy ne taglózzon le bennünket teljesen, a megküzdési stratégiákat használjuk forrásként.

A napi rutin megléte valóban biztonságérzettel tölti el a gyermekeket?

Igen, egyértelműen! Főleg a jelenlegi helyzetben, amikor még mi, felnőttek is folyamatosan új és új információkat kapunk. Az állandó, hirtelen jött változások kizökkentenek bennünket a biztonságból, viszont, ha tudjuk, hogy a következő nap mi vár ránk, az sokkal nagyobb stabilitást ad.

Egy gyermeknek, mivel még nem tud alkalmazni más megküzdési stratégiát, egyszerűen nincs más fegyvere, mint a mindennapi rutin.

tavoktatas_tanulas_otthon_oktatas_lecke_hazi_feladat_2020_csefalvay_img_7761.jpg

A szülők közül többen „megbújnak” gyermekük mellett a szobában, míg tartanak az online tanítási órák. A gyermek számára ez biztonságot jelenthet vagy épp ellenkezőleg, stresszhelyzetet vált ki?

Ez szintén egyénfüggő. Lehet olyan diák, akinek egy biztos pont a jelenlévő szülő, amikor épp több tekintet is rászegeződik, miközben neki teljesítenie kell. Van, hogy a szülő nem csupán a jelenlétével akar támaszt nyújtani, hanem esetleg súgással is próbálkozik. Erre az esetre vonatkozóan Vekerdy Tamás pszichológus szavait említeném meg:

„Ha a házi feladatról van szó, lehetünk a gyermekek cinkostársai.”

A tanulók nagyon sok feladatot kapnak, valóban elkell nekik olykor a segítség. Ami viszont mindenképp pozitívum e téren, hogy a koronavírus-járvány második hulláma idejére már kellőképp fel tudtak készülni a szakemberek. Sikerült egy ideális óraszámból álló órarendet felállítaniuk, s minden pedagógusnak, iskolának azt ajánlják, hogy ehhez tartsák magukat. A túlterheltséggel ugyanis nem érünk el mást, mint hogy a diák egy idő után figyelmét veszti, nem tud összpontosítani a feladatára. Hogy visszatérjek a kérdésre, lehet biztos pont a szülő egy olyan gyerkőc tekintetében, aki nagyon szorongó, vagy épp óriási a teljesítési vágya.

Az egyik oldalon azért kardoskodunk, hogy a fiatalok minél kevesebb időt töltsenek az online térben, a másik oldalon viszont még az iskola miatt is a számítógép elé kényszerítjük őket. Hogyan kerülhető el, hogy az online oktatás még inkább felerősítse gyermekeinkben a virtuális világ iránti vágyódást, az elektromos készülékekkel szembeni függőséget?

A függőségről már nagyon nehéz beszélni, mivel a gyermekek mostanra nemcsak a szórakozáshoz, hanem a tanuláshoz is a számítógépet, az internetet használják, aminek eredményeképp lényegesen megnőtt az online töltött idejük.

Mindent egybevéve – tanórák és házi feladatok – a diákok naponta minimum hat órát a számítógép előtt ülve töltenek. Hat óra extra megterhelés – ez rettentően sok! Amennyiben még nincs kifejlett megküzdési stratégiája a tanulónak, két dolog segíthet: a szülő jelenléte és a mozgás.

A pandémia egyik nagy hátránya, hogy nincsenek csoportos foglalkozások, ahol a lurkók együtt lehetnének. Éppen ezért arra sarkallnám a szülőket, hogy mindenképp alakítsanak ki valamilyen offline tevékenységet otthon, amely megakadályozza, hogy átessenek a ló túlsó oldalára. Persze, érthető, hogy ezt most még az általánosnál is nehezebb kivitelezni, hiszen mindannyian a „négy fal közé vagyunk zárva”. Ennek ellenére mégis a határok megszabásán van a hangsúly.

tavoktatas_tanulas_otthon_oktatas_lecke_hazi_feladat_2020_csefalvay_img_7803.jpg

Hogyan csempészhetnénk mégis némi szociális teret a gyerkőcök életébe?

Nagyon örülök, hogy a munkám során sok kreatív szülővel találkozom, akik képesek az offline tér kialakítására. Legyen szó valamiféle alkotásról, együtt sütésről-főzésről, közös társasjátékok kitalálásáról – ez mind-mind jó megoldás lehet. Természetesen engednünk kell a gyermekeknek azt is, hogy a barátaikkal, kortársaikkal tartsák a kapcsolatot. Ha adott esetben ez csak online megoldható, mértékkel, de akkor is próbáljuk meg kiaknázni a lehetőségeket. Továbbá ahogyan azt már említettem, a legfontosabb a mozgás. Engedjük meg a kicsiknek, hogy az életterünkhöz és a lehetőségeinkhez mérten annyit mozogjanak, amennyit csak lehet. Ez a leghatásosabb módja, hogy kiadják magukból a napi feszültséget és túlterheltséget.

Mit tegyünk akkor, ha gyermekünk az unszolás ellenére sem hajlandó kimozdulni a szobájából?

Fontos lenne, hogy együtt hozzuk meg a döntéseket a gyerekkel, ne pedig kész tényként közöljük vele a programot. Próbáljuk meg úgy bevinni a mindennapjaiba a mozgást, hogy az a számára is érdekes legyen, ne pedig kötelező programnak érezze. Összeköthetjük ezt valamilyen sporttal, de akár egy rejtvénnyel is. Úgy gondolom, ha a szülő elég nyitott, meg tudnak tervezni egy olyan tevékenységet, melyben mindannyian az örömüket lelik.

Nem szabad ráhagynunk a dolgokat a gyermekre. Meg kell tanítanunk neki, hogy meddig mehet el, mik a korlátok, s hogy az internetezésen kívül vannak más érdekes lehetőségek is, amikkel eltölthetik az idejüket. Mutassuk meg nekik, hogy minden helyzetre van megoldás, mindig meg lehet találni azt az utat, ami mindannyiunknak jó, nem kell az extrémizmusig elmenni. A lényeg, hogy beszéljünk róla. A szülőknek azt tanácsolnám, hogy sokat kommunikáljanak a csemetéikkel, kérjék ki a véleményüket, legyenek nyitottak a kérdéseikre, hiszen a gyermek mindig náluk fogja keresni a biztonságot.
 

(Ez a cikk megjelent itt: parameter.sk - „Napi hat óra a számítógép előtt rettentően megterhelő!” – Csala Alexandra Emma pszichológussal az online oktatást és annak buktatóit boncolgattuk)

Cookies