Ahogy az esték egyre hosszabbodnak, úgy válnak a nappalok is egyre ködösebbé és nyirkosabbá. Ilyentájt jólesnek az olyan ételek, melyek felmelegítik a testünket, és a lelkünknek is gyógyírt jelentenek. Ilyen lehetne mondjuk egy házias, sűrű forró csoki extra tejszínhabbal. Mennyei! Csak rágondolok, és érzem, ahogy a cukor- és zsírmolekulák beépülnek amúgy is kerek testembe. Ráadásul most, mikor az utcára se lephetünk ki, jól meg kell fontolnunk, mivel is kényeztetjük magunkat vagy a családunkat. Szóval, én most inkább a sütőtökre szavazok!
Hogy őszinte legyek, eltartott egy ideig, míg a sütőtökkel, mint alapanyaggal megbarátkoztam. Emlékszem, gyermekként gyakran került az őszi - téli estéken nassolnivaló gyanánt sült tök az asztalra, de az eszünkbe sem jutott, hogy mást is csinálhatnánk belőle. Az óriástök -vagy ahogy otthon neveztük-, úritök, nagyanyám kertjében nőtt minden évben formásan kerekre. Leginkább a régi fabudi közelében szeretett, viszont nem vetette meg a kerítést sem, melyre minden évben terebélyesen felkapaszkodott. Aztán szegény nagyapám győzte aládúcolni a levegőben lógó méretes terméseket, nehogy időnap előtt a földön kössenek ki. A sütni való tök ugyanis akkor lesz csak az igazi, ha már a dér megcsípte. A fagy hatására ugyanis a benne lévő keményítő java része cukorrá alakul, így édesebbé válik. Miután természet anyánk fagyos leheletével megédesítette a tököket, a pince hűvösében akár tavaszig is pihenhettek volna. Erre azonban talán sosem volt példa! Általában szombatonként jött el az igazság pillanata. Nagyapám a nagykéssel felvágott egy-egy jól megtermett példányt, és szétosztotta a rokonságban. A magokat persze kikaparta, megtisztogatta és megszárította. Egy részüket aztán papírzacskóban eltette vetőmagnak. A tökmag nagyrészéből azonban finomságos nassolnivaló készült – kicsi sóval és zsiradékkal megbolondítva a sütőben illatosra, ropogósra pörkölődtek a fehér héjú magvacskák. A rokon gyerekekkel rájártunk a csemegére – a tökmag evésének minden mozzanatát kiélveztük. Öröm volt, ahogy a só leolvadt a héjról vagy épp, mikor megroppant a mag burka. Csámcsogtunk, hümmögtünk és élveztük a tökmagból feltárulkozó egyszerű ízeket. Emlékszem, gyakran versenyeztünk, ki tudja ügyesebben felnyitni a tökmagot, vagy épp abban, ki tudja messzebbre elköpni az üres héjat.
Otthon aztán a kapott tököt felszeleteltük, és tepsire rakva betoltuk a sütőbe. Sütés közben távozott a felesleges nedvesség a narancsszínű tökhúsból, ami ezáltal egyre krémesebb, és intenzívebb lett. Ha meg nem, hát egy kis cukorral vagy mézzel segítettünk rá, hogy a tökből igazi ínyenc csemege váljék. Mikor úgy a 2000-es években kezdtek divatba jönni a sütőtökkel készült ételek, kétkedve fogadtam a krémleveseket, pitéket és püréket. Mígnem egy borkóstolóval összekötött ínyenc vacsora fogásai között szembe nem találtam magam a Tökmagsörbet tökmagolajjal elnevezésű összeállítással. Nem várt szerencsés találkozás volt ez, mely új utakat nyitott meg előttem, legalábbis ami a sütőtök gasztronómiai felhasználását illeti. Az évek során az egyik kedvencünk a minőségi tökmagolaj lett – kistányérra öntve, csipetnyi sóval meghintve, friss kenyérrel vagy bagettel tunkolva mennyei vacsora! Egy pohár borral kísérve pedig a barátaink előtt sem sülhetünk fel vele!
Sütőtökkrémleves, ahogy annak idején Bindics Imrétől tanultam
Hozzávalók: 80 dkg hokkaido tök, 10 dkg vaj, 2 dl 33%-os tejszín, 2 gerezd fokhagyma, só, méz és kakukkfű ízlés szerint
A tököt megtisztítom, kis kockákra vágom, és az illatos vajon minden oldalukról jól körbepirítom. Hozzáadom a fokhagymát, a kakukkfüvet, mézzel és sóval ízesítem, majd felöntöm annyi vízzel, hogy épp ellepje, és puhára párolom. Ha a tök megpuhult, hozzáadom a tejszínt, átforralom, majd a levest botmixerrel pürésítem. Tányérokba szedem, pirított tökmaggal meghintve, tökmagolajjal meglocsolva tálalom.