A májusfa nemcsak a fiatalság ébredező szellemét jelképezte, hanem a tavaszi virágzás és a zsendülés ókorból ránk hagyományozódott örömünnepét is kifejezte. Ez a hagyomány Európa-szerte ismert.
Az ifjúság szokása volt, a legények csoportba szerveződve állították fel a fát a lányoknak, ami nagy megtiszteltetésnek számított. Éjszaka kivágtak egy sudár fát, majd hajnalra felállították a lányok háza elé. Vannak olyan tájak, ahol minden lányos ház elé állítottak fát, de van, ahol ez csak azoknak a hölgyeknek a kiváltsága volt, akiknek udvarlója is volt. Hagyományosan színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették.
Legtöbbször az udvarló legény vezetésével állították a fát, amelyet többnyire őriztek is, hogy a vetélytársak, féltékenykedők és a rivális udvarlók el ne lopják vagy ki ne döntsék azt. Gyakran a falunak is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély és táncmulatság kísérte. Ez a szokás sok helyen máig megmaradt.
A májusfát április utolsó vagy május első napjának éjszakáján állították fel. Ezután a legények szerenádot adtak, amit a lánynak fogadnia illett. Meggyújtott egy szál gyufát, majd borral kínálta az udvarlót.
