A járványhelyzet mindenkit megvisel, és mindannyian másképp reagálunk erre a helyzetre. Csala Alexandra Emma pszichológust egyebek mellett arról kérdeztük, hogy miként őrizhetjük meg lelkünk egészségét, s hogyan győzhetjük le a szorongást.
Miként őrizzük meg lelkünk egészségét a pandémia idején?
Fontos, hogy odafigyeljünk az igényeinkre. Sokan az első hullámban megtapasztalhatták, hogy a munkavégzés, a család, az iskola nem megy ugyanolyan mértékben az otthoni környezetben, mint az átlagos munkanapokon. Sokszor a szülők is sokkal többet igyekeztek dolgozni, mivel a munkaterük a házukba zsúfolódott, emellett győzni kellett a házimunkát, ami sok időt elvett a napjukból. A gyermekek sem voltak könnyebb helyzetben, akik a képernyők elé szorultak. A második hullám csak nehezítette a helyzetet számunkra, és azt, hogy újra egyensúlyba kerüljünk önmagunkkal. Azt tapasztaltam, hogy a saját határaink megtapasztalásával képesek vagyunk kialakítani a kellő biztonságot és teret ahhoz, hogy stabilizálódni tudjunk. Ez persze egyénenként, mindenki igényeihez mérten változó. Valakinek ez egy csendes egyedüli reggeli kávézás, valakinek egy ebédszüneti csevej egy baráttal/családtaggal, másnak egy kerti munka elvégzése és még sorolhatnám. Mindenképp olyan helyzetről vagy cselekvésről van szó, amit szívesen csinálunk és nem kényszerből, ami tényleg energiát ad és feltölt minket. Persze, ehhez jól kell ismernünk önmagunkat és az igényeinket.
Hogyan győzzük le a szorongást?
Ilyen helyzetben mindenképp tudnunk kellene, hogy miből fakad a szorongásunk. A jelen helyzetben előfordulhat, hogy sok olyan szituáció vesz minket körbe, amit nem tudunk kontrollálni, és nehezen éljük meg a tehetetlenség érzését. Ilyenkor olyan dolgokra kellene fókuszálnunk, amit mi magunk tudunk befolyásolni. Például: félünk a vírustól? Rendben. Mit tehetünk? Alkalmazzuk az előírt pontokat, amit megelőzésképp ajánlanak. Így kialakítunk egy stabilabb pontot, amire támaszkodni tudunk. Persze kialakulhat úgynevezett generalizált szorongás e téren. Ez azt jelenti, hogy a szorongás már kiterjed minden hasonló helyzetre is, és már általánosan kezdünk mindentől szorongani, ami például a vírussal bármilyen szinten kapcsolatos lehet. Ilyen helyzetekben sokszor segíthet akár egy légző technika vagy relaxációs technika elsajátítása, illetve hatásos a mindfulness gyakorlása is. A mindfulness jelentése tudatos jelenlét. Éber figyelemnek, jelentudatosságnak is fordítják. Lényege, hogy megtanuljunk az elménkkel bánni és képesek legyünk tudatosan jelen lenni életünk mozzanataiban: fogmosás, vezetés, gyerekvigyázás vagy egy beszélgetés közben is teljes figyelmünkkel jelen legyünk.
Mikor kell segítséget kérni?
Sajnálattal látom, hogy a pszichológiai tanácsadás még mindig nem megelőzésként, hanem tűzoltásként van jelen. Sajnos előfordul, hogy ez nem elérhető valaki számára anyagi szempontból, és a kórházak szakemberei pedig hosszú várólistákkal küzdenek. Mindemellett az emberek még nem úgy állnak hozzá, hogy jobb megelőzni a rosszabban megélt szituációkat azáltal, hogy belekezdünk egy önismereti munkába, hogy jobban megértsük a működésünket, és esetleg időben kapjunk segítséget ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat. Sok más nyugati országban már teljesen elfogadott tény, hogy ha csak fizikailag is rosszul érezzük magunkat, akkor nem csak egészségügyi oka lehet, hanem sokszor a lelki okait is felfedezni vélik.
(Fotó: Unsplash)
Hogyan segíthetünk családtagunkon, ha depressziós?
Ha valaki depresszióban szenved, akkor mindenképpen a megértés és az elfogadás fontos számára. Az illető ilyenkor nagyon nehéz megélést tapasztal. Sokan nem is érthetik meg, hogy ez a személy most éppen mit él át. Ha az érintett személynél hosszabb ideig fennáll a kedvetlenség, hangulatingadozás, tehetetlenség, étvágytalanság, alacsony energiaszint, mindenképpen kérjék szakember segítségét. Az előbbi említéshez visszatérve: a megelőzés fontos, hogy az állapot ne romoljon.
Ma teendőnk addig, amíg elérkezik a szakemberrel való konzultálás időpontja?
Fontos, hogy ilyen helyzetekben nem az kell az egyénnek, hogy megmagyarázzák neki, hogyan is kéne léteznie vagy, hogy mit kellene csinálnia. Sokkal inkább elfogadásra és megértésre van szüksége, és arra, hogy a tudtára adjuk: elképzelni sem tudjuk, min megy keresztül, de ha beszélni akar róla, akkor mi nyitottak vagyunk rá. A nyitottak vagyunk pedig nem arról szól, hogy elkezdjük értékelni, hogy az, amit mond, az butaság vagy épp nem is létezik. Ezzel nem segítjük őt! Ahogyan azzal sem, hogy ha erőltetjük, hogy kezdjen magával valamit. Ez olyan, mintha az ember holnaptól elvárná valakitől, aki jobbkezes, hogy holnaptól mindent bal kézzel csináljon, ráadásul ugyanolyan szinten, mint ahogyan azt eddig a domináns jobbal tette. Ez nem így működik. Először meg kell értenünk, hogy mi történt akkor, amikor a jobbkéz már nem tudott funkcionálni.
Mit tegyünk akkor, ha látjuk, valamely családtagunk/barátunk rossz lelki állapotban van, de ő nem akarja ezt belátni? Hogyan tudunk ilyenkor segíteni neki?
Újfent az elfogadást és a megértést emelném ki. Nagyon nehéz lehet valakinek megélni, hogy nincs jó közérzete, és nem tud vele mit kezdeni. Lehetőségként fontos megemlíteni, hogy létezik segítség, és felajánlhatjuk, hogy segítünk a szakember kiválasztásában vagy egy kisebb lépésben ahhoz, hogy segítséget kapjon. Viszont, ha felnőtt emberről van szó, akkor ezt a saját döntésére kell bíznunk. Mindenképpen legyünk nyitottak arra, hogy az illető megoszthassa velünk azt, ami éppen bántja őt anélkül, hogy mi értékelnénk, hogy jó vagy rossz, ahogy ő a helyzetét látja – nem tudhatjuk, min megy keresztül, csak sejthetjük.
(Kukkonia)
