Csallóközi történetek 9. – Milyen volt Csallóköz az 1660-as években? – Egy világutazó szemével

Csallóközi történetek sorozat
Milyen volt Csallóköz az 1660-as években? – Egy világutazó szemével

Számos, főképp újabb leírás maradt ránk az egykori Csallóközről, milyen is volt, hogyan éltek itt, ám olyan leírásokat, amelyeket külföldi utazók régebbről hagytak ránk, már kevesebbet találni. Ezeknek egyik érdekes színfoltja az az Evlia Cselebi török világutazó, akinek „Magyarországi utazásaiban” ott olvashatunk az 1660-as évek bennünket is érdeklő históriájának kis szeletét. Ráadásul első kézből.

Nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, Cselebi bizony a török háborúktól sújtotta egykori magyar földet járta be, a török hadak kísérőjeként. Így figyelte meg többek között azt is, milyen volt az itteni élet, s milyenek voltak a hajdan itt élők.
„A magyar nép országa gyenge” – írja beszámolójában az épp Komárom várát leíró  Cselebi, egyben bemutatva az ott élőket is –„, de jó asztaluk van s a vendéget igen szeretik. Országuk gabonatermő ország s a nép földmíves. Való igaz, hogy vitéz nép s a tatárok módjára mindenféle kettős lóval nyargalnak; öt-tíz paripájuk is van s övükön kardot viselnek. Olyan ruhájuk van, hogy a mi végbeli katonáinktól alig lehet őket megkülönböztetni. Kühejlán lóra ülnek, tisztán járnak, tisztán étkeznek, a vendégre különös figyelmet fordítanak. Foglyaikat nem kínozzák, mint a németek s a kardot az oszmánlik módjára forgatják. Szóval: a magyarok jótermészetűek, reggelenkint ép úgy tisztára megmossák az arczukat, mint az oszmánlik.”
A Csallóközt is őrző Komárom váráról ezt jegyezte fel: „Jelenleg a német királynak nagy palotája van benne, melyben háromezer katona tartózkodik”.
Majd részletesen leírja a vár földjét és az alakját is.
„A Duna folyónak keletről nyugatra öt konaknyira terjedő szigete csúcsán háromszögalakú, téglaépítkezésű erős vár. A követ-pasa előtt való kevélykedés czéljából annyi ágyúval lődöztek, hogy számát csak Isten tudja. A vár a sziget csúcsán van s a vár mellett levő külváros és vár közé mély árkot vágtak, melybe a Duna folyót folyatták. A várat két oldalról a Duna fogja körül, a harmadik oldala pedig sorompós árok. Csakis egyetlen nyugatra néző kapuja van, mely a külvárosba vezet. A vár kerülete épen háromezer lépés; tíz bástyája van; a házak nincsenek benne sűrűen; ház gyanánt több emeletes, hosszú katonai szobák vannak; nagy temploma van; a vár fala és a belső oldalon levő házak hátulsó fala az árkot éri. Az összes házakon az árokra néző lőréslyukak vannak.
A vár közepén egy nagy téren az óraház és a harangtorony vannak. Falai oly vastagok, hogy fölöttük négy kocsi egymás mellett elmehet. Az alapfalak alatt kis boltozatok vannak s az alapot azért készítették így, hogy ostrom idején az ellenség aknákkal be ne mehessen. Nagy ágyúi és hadiszertárai vannak. Különösen szép épület a magyar kapitány palotája. Házait mind deszkazsindely fedi. A pokol mélységéhez hasonló börtöne van.”
Bennünket különösen érdekel az a Csallóközről szóló rész, amelyben sajnos csak megemlíti a komáromi szigetként leírt helyet.
„E komáromi szigeten mintegy háromszáz falu van. A falvakban egy nagy táborhelyet ástak, melybe százezer katona belefér.” A török utazó ezzel utal azokra a török kori csallóközi nagy árokrendszerekre, amelyet az egyes települések körül ástak, mintegy védelmi rendszerül. Sajnos azonban ezek sem álltak minden esetben a hódítók útjába:
„Komárom (…) minden tekintetben erős vár. (…) Újvár felől könnyű lesz a várat meggyengíteni. (…) Újvár felől azonban könnyű a Dunán hidat verni és a várat ostromolni. Sőt Újvár ostroma alatt mi tízezer tatárral a kisebbik Duna vizét lovakkal átúsztattuk s a szigetet elpusztítván, hatezer foglyot és sok zsákmányt vittünk magunkkal.”
Nem csoda hát, hogy a török hódítás kora mind a mai napig rossz emlékként él a csallóköziek közös tudatában!

Kép: Komárom vára 1688-ban Eberhard Werner Happel metszetén

Nagy Attila helytörténész