Olyan sok, mára furcsán hangzó szava, kifejezése volt egykoron a Csallóköznek…
Mint a 19. század derekán lecsapolt kisze-kusza vízerek millió szálai és útjai, úgy tűntek, felejtődtek el ezek is mára, belesüppedve a históriás félhomályba. Pedig hajdanán olyan szépen nyiladoztak, teremtek faluszerte, mint a karcsai rózsa (tagetes patula).
Idézzünk meg néhányat a sok-sok régi szó közül.*
Abátt-lé: a megfőzött, megabárolt hurka leve
Ablakos: üveges; házaló üveges tót
Acskó – zacskó
Ádáz: erősen vágyakozik, esenkedik
Ádázni-bódászni: erősen vágyakozik, esenkedik
Ágár: fűzcserjékkel benőtt zátony
Agg – ócska (szóösszetételben pl.: aggpatkó)
Agyaras: irigy, kaján
Ajdabadáll: óbégat, sopánkodik
Akkoru: olyan (akkoru szíp: olyan szép)
Ákovita: pálinka
Alangyár – a büszke, biztos, határozott ellentéte
Aló: rajta, nosza, uccu.
Ámolyog: céltalanul bolyong, bódorog, ténfereg, ácsorog, támolyog,
Áncsorog: ácsorog
Angyi – nagybátyám felesége
Apjok: férj
Apók: élemedett apa
Aprítja a beszédet, az imádságot: szaporán, hadarva beszél, imádkozik
Armelád forma – nyomorúságos (Arme Leut)
Árnyék – széltől védett hely
Áros: kereskedő
Árzsag – hosszú, tűzpiszkáló farúd, piszkafa
Arzsag: piszkafa
Aszály: szoknya s egyéb hosszú köntös alja v. szegélye
Asztal-fia: asztalfiók
Átalaski: általában
Avított: ócska, elnyűtt
Babos: pettyes, tarkás
Babrikál: piszkál
Bacsag: baktat
Bácsi – vízi hulla, vízbeholt
Bagú: bagoly
Bagú-lepencs: fűzfákon tartózkodó, bagolyképű nagy éjjeli lepke
Bakafántos – akadékoskodó, veszekedést kereső
Balaska: rövid nyelű kis fejsze
Bambuk: bamba
Barátfüle – lekváros derelye (mákos, túrós is lehet)
Be-áll: befagy
Bele-andalodik: belemerül, belemelegszik („Hogy bele-andalodott a játékba, egészen bele-bódult)
Belébüszödt – rosszkedvű, epés
Bele-elekëdik: belemerül. „Beleélekëdëtt az álomba”
Belső – a befogott pár ló közül a jobbkéz felöli (rudas)
Bikfic – korholó szó
Bódis – nyeles faedény, amellyel a malomhajóból, dereglyéből merik ki a vizet
Bókós – tetű, hajtetű
Borsó – bab
Botratekercs – dorogfánk (édestészta)
Böntörkél – össze-, egymásba gabalyodik, összevész
Böntörködik – akadékoskodik (másfelé böstörködik)
Bukorosztál – ld. osztál
Celőke – botszerű, dobásra alkalmas faragatlan farúd
Cupáka – nehéz, víztartó, terméketlen agyagtalaj
Csádé – kákás, rossz, savanyú széna
Csatló – emelőrúd
Csetrés – nedves, vizes, csatakos
Csikarittyú – kezdetleges körhinta, ringlispíl
Csikmák – metélt tészta
Csincsár – vizes, zsombékos hely
Csiport – hant, göröngy
Csonó – malac vagy disznó, tréfásan
Csórmány – zelnicemeggy
Duna-hagyás: vízhagyta föliszapolt partszél
Ëbëdëdik: ebek módjára játszadozik, kergetődzik, enyeleg. „Dologhoz lássatok, në ëbêkëggyetëk!”
Egyebugyál: agyba-főbe ver
Ejt: szitál
Hasábos: széles csíkú (szövet)
Hibban: roggyan, dől
Ípelödik, ítelődik, ítíllödik: bosszankodik,
Mëg-eszël: megtanít. Okos apának dolga jól megeszelni a fiját, mielőtt a világba küldi
Ómárjom: almárium, szekrény
*A felsorolt szavak Csaplár Benedek és Földes György gyűjtéséből és Szinnyei Tájszótárából származnak.
Nagy Attila helytörténész