Csallóközi történetek 2. – Így beszélt a Csallóköz

Kategória: 

Olyan sok, mára furcsán hangzó szava, kifejezése volt egykoron a Csallóköznek…

Mint a 19. század derekán lecsapolt kisze-kusza vízerek millió szálai és útjai, úgy tűntek, felejtődtek el ezek is mára, belesüppedve a históriás félhomályba. Pedig hajdanán olyan szépen nyiladoztak, teremtek faluszerte, mint a karcsai rózsa (tagetes patula).

Idézzünk meg néhányat a sok-sok régi szó közül.*

 

Abátt-lé: a megfőzött, megabárolt hurka leve

Ablakos: üveges; házaló üveges tót

Acskó – zacskó

Ádáz: erősen vágyakozik, esenkedik

Ádázni-bódászni: erősen vágyakozik, esenkedik

Ágár: fűzcserjékkel benőtt zátony

Agg – ócska (szóösszetételben pl.: aggpatkó)

Agyaras: irigy, kaján

Ajdabadáll: óbégat, sopánkodik

Akkoru: olyan (akkoru szíp: olyan szép)

Ákovita: pálinka

Alangyár – a büszke, biztos, határozott ellentéte

Aló: rajta, nosza, uccu.

Ámolyog:  céltalanul bolyong, bódorog, ténfereg, ácsorog, támolyog,

Áncsorog: ácsorog

Angyi – nagybátyám felesége

Apjok: férj

Apók: élemedett apa

Aprítja a beszédet, az imádságot: szaporán, hadarva beszél, imádkozik

Armelád forma – nyomorúságos (Arme Leut)

Árnyék – széltől védett hely

Áros: kereskedő

Árzsag – hosszú, tűzpiszkáló farúd, piszkafa

Arzsag: piszkafa

Aszály: szoknya s egyéb hosszú köntös alja v. szegélye

Asztal-fia: asztalfiók

Átalaski: általában

Avított: ócska, elnyűtt

Babos: pettyes, tarkás

Babrikál: piszkál

Bacsag: baktat

Bácsi – vízi hulla, vízbeholt

Bagú: bagoly

Bagú-lepencs: fűzfákon tartózkodó, bagolyképű nagy éjjeli lepke

Bakafántos – akadékoskodó, veszekedést kereső

Balaska: rövid nyelű kis fejsze

Bambuk: bamba

Barátfüle – lekváros derelye (mákos, túrós is lehet)

Be-áll: befagy

Bele-andalodik: belemerül, belemelegszik („Hogy bele-andalodott a játékba, egészen bele-bódult)

Belébüszödt – rosszkedvű, epés

Bele-elekëdik: belemerül. „Beleélekëdëtt az álomba”

Belső – a befogott pár ló közül a jobbkéz felöli (rudas)

Bikfic – korholó szó

Bódis – nyeles faedény, amellyel a malomhajóból, dereglyéből merik ki a vizet

Bókós – tetű, hajtetű

Borsó – bab

Botratekercs – dorogfánk (édestészta)

Böntörkél – össze-, egymásba gabalyodik, összevész

Böntörködik – akadékoskodik (másfelé böstörködik)

Bukorosztál – ld. osztál

Celőke – botszerű, dobásra alkalmas faragatlan farúd

Cupáka – nehéz, víztartó, terméketlen agyagtalaj

Csádé – kákás, rossz, savanyú széna

Csatló – emelőrúd

Csetrés – nedves, vizes, csatakos

Csikarittyú – kezdetleges körhinta, ringlispíl

Csikmák – metélt tészta

Csincsár – vizes, zsombékos hely

Csiport – hant, göröngy

Csonó – malac vagy disznó, tréfásan

Csórmány – zelnicemeggy

Duna-hagyás: vízhagyta föliszapolt partszél

Ëbëdëdik: ebek módjára játszadozik, kergetődzik, enyeleg. „Dologhoz lássatok, në ëbêkëggyetëk!”

Egyebugyál: agyba-főbe ver

Ejt: szitál

Hasábos: széles csíkú (szövet)

Hibban: roggyan, dől

Ípelödik, ítelődik, ítíllödik: bosszankodik,

Mëg-eszël: megtanít. Okos apának dolga jól megeszelni a fiját, mielőtt a világba küldi

Ómárjom: almárium, szekrény

 

*A felsorolt szavak Csaplár Benedek és Földes György gyűjtéséből és Szinnyei Tájszótárából származnak.

 

Nagy Attila helytörténész

Cookies