A májusi éjszakák nagyon rövidek. A rövid ideig tartó sötétséget kellett felhasználnunk. A börtönből való távozás valójában 5 embert illetett meg, mivel a munka minden nehézsége ránk hárult.
Minden részlettel és nem várt akadállyal előre számoltunk. Az ásási munka egész hónapon át tartott… Végre készen lett a kijárati nyílás. Az alagútból léghuzat (hideg levegő) áramlott be és mind az öt ember kúszva lopakodott át a külső drótakadályon. Egyikünk vállával beleakadt a drótba. Az akadály megzörrent. Mi négyen már az országúton lapultunk. Látva, hogy az őrt álló katona felfigyelt és álljt (halt!) kiáltott, ott maradtunk, és ketten közülünk rágyújtottak, a korábban erre az esetre előkészített cigarettára. Csendesen haladtunk az országúton Dunaszerdahely felé. A sötétben eltévesztettük a helyes irányt, és műveletlen földre kerültünk. Egy rozstáblához érve belegázoltunk, mivel már világosodni kezdett. Reggel hétkor már elég világos volt. Észrevettük, hogy bilinccsel kezükben katonák jönnek felénk. Felfedeztek bennünket. A katonák nem vertek meg, de a tiszt, mikor odajött, két társamat »megkopogtatta«. Megbilincseltek bennünket kihallgatásig a táborirodába vittek. Az eredmény kétheti zárka volt” – zárja visszaemlékezését Uraszov.
Mikor visszakerültek a börtönbe, a földből döngölt padlót már vastag cementréteg borította, s a büntetőbarakkot naponta háromszor is ellenőriztek, átvizsgálták.
Persze, szökések utána is voltak.
„A dunaszerdahelyi hadifogolytábor parancsnoka 15 korona jutalomban részesítette 2 szökött hadifogoly elfogásáért László Ábel padányi lakost. Szolgáljon ez másoknak is követendő például” – írja a Csallóközi Lapok.
„A dunaszerdahelyi fogolytáborból megszökött két orosz hadifogoly. Útjukat északkeletnek vették, hogy ismét hazájukba juthassanak. Két heti nagyobbrészt éjjeli vándorlás után a csorbai határba értek, ahol az egyik kimerülése következtében önként jelentkezett a hatóságnál. A másik tovább folytatta útját, míg a szepesmegyei Menguszfalván elfogták. Mindkettőjüket visszaszállították a fogolytáborba.”
Maga a tábor 1918 novemberében szűnt meg létezni…
A képen a vasútállomás melletti dunaszerdahelyi hadifogolytábor bejárata látható.
Nagy Attila helytörténész
