Folytatás...
A Pesti Napló a 19. században több ilyen hírt is tollhegyre vett.
„A személy- és vagyonbátorság megyénkben rendesen kitűnő, azonban e hó 15-én Nagymegyeren Csallóközben egy békés polgár házát két alávaló gaz hallatlan vakmerőséggel támadta meg. A férj, mint orvos, szomszéd faluban lévén betegnél, neje két cselédjét is templomba küldötte délelőtti istenitiszteletre, s ezen időt a két rabló kilesvén, hátul a kertről be tört, a nőt fojtogatni kezdé, hogy pénzét adja elő; s mig az ajtót rázárván, az egyik fogva tartaná őt, a másik a szekrényeket kikutatván, a talált mintegy 100 pft papír és aranypénzben, s néhány ezüst kanalat magához vette, s a halálosan ijedt nőre az ajtót rácsukván, megint a kertről távoztak; a kanalakat azonban hihetőleg, mert a tulajdonos neve be volt vésve, az udvaron levő vizes kádba dobták, a kerten túl pedig szűreiket is elhányták. Arczuk be lévén mázolva, a nő rájok nem ismert s eddig semmi nyomuk. Vakmerőségöket tanúsítja, hogy e ház töszomszédja a cs. k. csendőrök lakása.”
Évekkel később, ugyancsak a Pesti Napló csallóközi tudósítója őrizte meg cikkében a század derekának eseményeit.
„A személy- és vagyonbiztosságra vonatkozólag Csallóközben a nagyobbszerü lopás, rablás vagy utonállás eddig igen ritka, sőt hallatlan és epocbalis eseménynek tekintetett; a mostani szűk év és mostoha pénzviszonyok sújtó állapota azonban meghozta itt is szomorú gyümölcseit ; már az őszféllel több rendbeli kihágások merültek fel helyenként, az országutakoni utazás biztossága veszélyeztetve volt, különösen egy nagy-pakai gazda Vereknye helységen alól megtámadtatván, a pozsonyi heti vásárról hozott gabona árától, mintegy 80 fttól, megfosztatott, maga pedig meggyilkotatván, holt teste az utat ismerő lovai által vontatott kocsin épen ez időben késő éjjel lángtengerben úszó legközelebbi Pruck nevű helységben felfedeztetett, a gonosz tettesnek azonban mindekkorig sem lehete nyomába jutni” – írják.
Ahogy megjegyzik, a Duna túlsó partján fekvő Szigetközben is felbukkant egy rablóbanda, melynek tagjai „Csallóközben is Böős táján megjelentek; itt azonban hihetőleg a helységek közelsége miatt, rablási merényletekre a helyiséget nem igen alkalmasnak találván, a Dunán visszavonultak, hol is a győri pandúrok cs. csendörök által űzőbe vétetvén, kettő közülök elfogatott, a többi pedig menekült.”
Nincs hát új a nap alatt.
Nagy Attila helytörténész
