Mint a régiót jó barátjával, a dunaszerdahelyi születésű Csaplár Benedekkel a 19. század derekán bejáró Ipolyi Arnod is írja a „Csallóközi úti képekben”, tapasztalatai, vidékjárása során tett észrevétele volt, hogy „Csallóköz népét kitünőleg szelid, nyájas, becsületes, vendégszerető és dolgosnak mondjuk.”
S mint folytatja 1858-ban lejegyzett gondolatait, a csallóközi „egyike a legerkölcsösebb népnek, elégült, józan, vallásos; nemcsak rablások, de kisebb lopások is a legritkább események közé tartoznak; bátran nyitott kapunál az udvaron vagy az utczán hagyhatod holmidat.
Még a bérben szegődötteknél is, például fuvarosainknál, ma már példátlan mérsékletet vettünk észre. A szegődött egészen a felfogadó becsületére hagyja magát, s elég csekély díjjal a legkisebb további követelés nélkül beéri. Mi igen elüt más vidékbeli népünk s különösen egyéb honosaink tulkövetelő, a tett szolgálatért nem egy könnyen kielégíthető mérséknélküli pénz- és birvágyától.”
S noha az évszázadok során sokat szenvedett csallóközi vidékre nem volt jellemző a nagy rablóbandák, fosztogatások híre, mégis találunk ilyen, ma „bulvárosnak” mondott eseményeket. A korabeli sajtó ugyanis mindig kellő figyelemmel kísérte az efféle történeteket, hiszen miképpen ma is, felkeltették olvasóik érdeklődését…
Nagy Attila helytörténész
