Csallóköz virágcsodái 3. rész

Az erdei pajzsika v. hímpáfrány az ékes bizonyítéka annak, hogy nem csak a hegyvidékeken lehet találkozni páfránnyal, hanem – elvétve ugyan – „hazai pályák” ösvényeit koptatva itt is utunkba kerülhet.

Annak ellenére, hogy kozmopolita (világszerte előforduló) növényről van szó, neki is megvannak az termőhelyével szembeni minimális követelményei: inkább mészkerülő, nedves talajokat igénylő, akár 1 m magasságot elérő növény. A humán gyógyászatban kissé mérgező volta miatt nem használható, ellenben az állatgyógyászatban bélféregűző szereket állítanak elő belőle. Spórákkal szaporodik és igazi élő kövület. A páfrányok és a zsurlók voltak az első szárazföldi növények és 2 – 300 millió évvel ezelőtti erdeinek maradványaiból alakultak ki a Föld ma ismert feketeszén készletei.

A későbbi földtörténeti korokban legyűrték őket az evolúció magasabb fokán álló virágos növények. Állományára egy talajbehorpadásban, alacsony oxigén-ellátottságú tőzegen tenyésző égeres – hazai nyáras erdőállományban bukkantam. Mivel ez egy gazdasági erdőben található, ahol az erdész „jóindulatán” múlik a fennmaradása, az előfordulási helyén minimalizálom ill. mellőzöm az erdőművelési beavatkozásokat. Csekély kiterjedési területe miatt ennek az intézkedésnek nincs számottevő gazdasági következménye és megkímélése a mindenkori erdőtulajdonost minősíti. Végezetül megemlítem, hogy tikkasztó nyarakon üdítő ebben a kicsit Jurassic Parkos miliőben megpihenni, amelynek még a leforróbb nyári napokon is kellemes hűvös „lehelete” van.

Amennyiben szerencsénk lesz meglelni valamelyik növényritkaságot, ahhoz, hogy a legközelebbi barangolásaink során is találkozhassunk vele egy intelmet mindenképpen érdemes megfogadni: tartsuk meg előfordulási helyének titkát saját magunknak.
Akkor majd gyerekeinknek, unokáinknak is lesz módjuk találkozni vele!

Fekete Zoltán, bősi erdész tollából

Cookies