A búzaszentelés a határ, a búza- és a gabonaföldek megáldása a keresztény liturgiákban, pogány eredetű népszokás. A palócok még a jószágnak is adtak belőle. Egyes területeken a tyúkok, kacsák elé szórták. Nálunk is többféle szokás ismert vagy kapcsolható ehhez a naphoz, mint például a szentelt búzát a vetőmaghoz keverték, viharban a tűzre vetették, vagy az eresz alá dugták. A hagyományosan berendezett parasztszobákban néhol ma is megtalálható a szentképek mögé tűzött szentelt búzaszál.
Április 25. Márk napja, avagy búzaszentelő nap. Általában az ünnepet követő vasárnap mise után a hívek a templom körüli zászlós körmenetben vonultak fel, majd a mezőn a pap megszentelte a búzát. Az asszonyok a megszentelt búzaszálat az imakönyvbe készítették a búzából, melyeket a templomi zászlóra, keresztekre helyeztek, majd nyolc nap után levették és a szántóföld négy sarkába helyezték jégverés ellen.
