Június
Az év hatodik hónapját a régi naptárakban mint Szent Iván havát találjuk.
A pünkösd utáni tizenegyedik napra esik úrnapja, azaz az oltáriszentség ünnepe. Az ünnep tiszteletére a csallóközi falvakban úrnapi körmenetet rendeznek még ma is. Régen a falu aparaja-nagyja együtt imádkozott a bőséges termésért és a testi egészségért. Az e napra felállított oltársátrak virágait, faágait a körmenet után hazavitték, és a kerti növények közé szúrták, hogy a kártevőktől védelmezze őket.
Június 8-a Medárd napja. Ő a legismertebb időjósló szent. A megfigyelés szerint ha Medárd napján esik az eső, akkor az utána elkövetkező negyven nap mindegyikén várható kisebb-nagyobb esőzés.
Június 24-e az egyházban Keresztelő Szent János születésnapja. Azonban a napforduló ünnepéhez kapcsolódva tájainkon is kettős ünnep alakult ki. Ez a Szent Iván-napi tűzugrás és tűzszentelés. Ezen a napon a legények végigjárták a falut, s minden háznál rőzsét kértek. Az összegyűjtött tűzifából este a falu szélén tüzet gyújtottak, és a tűz körül beszélgettek, énekeltek. A lohadó tüzet a legények átugrálták, és erre biztatták a lányokat is. Az elsőként ugró lányról azt tartották, hogy még az év végéig férjhez megy.
Június 29-e Szent Péter és Pál ünnepe. A néphagyomány szerint ezen a napon az a legény vagy leány, aki meghallotta az első harangszót, az év végéig megnősült vagy férjhez ment.
Július
E hónapot Jakab apostol ünnepe nyomán Szent Jakab havának is nevezik. Július a legnehezebb mezőgazdasági munkálatok, az aratás hónapja. A munkát Péter-Pál napja körül kezdték meg. Régen ezen a napon a gazda kiment a földjére, keresztet vetett, majd egyedül levágott néhány kévére elegendő gabonát. Ezután már kezdődhetett a kemény munka, mely rendszerint fohásszal, sőt az aratáshoz szükséges szerszámok megáldásával indult.
Az aratók kora reggel, már három óra tájban kinn voltak a földeken, s délután ötig-hatig vágták a gabonát. A levágott gabonát kévébe kötötték, azokat kepékbe, keresztekbe rakták. Egy hetes kereszt tizennyolc kévéből állt. A legfelsőt papkévének nevezték, hiszen a feudális világban adót fizettek belőle. Az aratók a tarlón közös tálból, némán ettek, majd rövid pihenés után folytatták a munkát.
Az aratás befejezésekor aratókoszorút készítettek, melyet a búza, a rozs és a zab kalászaiból fontak a lányok. A koszorút az aratók és a marokszedők elvitték a gazda házához, és a learatott termést jelképező feldíszített koszorút jókívánságok közepette ünnepélyesen átadták. A gazda vacsorával és itallal, áldomással vendégelte meg a munkásait.
Augusztus
A hónap régi magyar neve Kisasszony hava. Ez a hónap a paraszti rendben a gabona cséplésének a hónapja. A csallóközi paraszt a jó időt kihasználva igyekezett ezt a munkát még Szent István ünnepe, azaz augusztus 20-a előtt elvégezni. Augusztus utolsó napjaira a népi megfigyelések esőt, rossz időt jósoltak.
Augusztus 10-e az egyházban Szent Lőrinc vértanú napja. Ünnepéhez számos megfigyelés kapcsolódik. A Csallóközben még ma is úgy tartják, hogy Lőrinc napját követően már nem jó a dinnye, mivel Lőrinc belepisilt. A Lőrinc-napot követően fürödni sem tanácsos, mivel az a vizekbe is belepisilt, lehűtve azokat. Időjósló napként is jelentős: az e napi eső bő szőlő- és gyümölcstermést ígér.
Augusztus 15-e Nagyboldogasszony ünnepe. Az ősegyházban Mária mennybemenetele a legrégibb Mária-ünnep. Vidékünkön Szent István óta parancsolt ünnep.
Augusztus 20-án ünneplik a magyarok az országalapító Szent István napját. A népi megfigyelés szerint a gólyák ezen a napon indulnak melegebb vidékre. A csallóköziek az egész magyarság rendjéhez igazodva ezen a napon ünnepelték a megszentelt új kenyérnek a megszegését is. Az új búzából sütött kenyérből a csallóköziek az első darabot mindig az ott lévő koldusnak adták azért, hogy mindig legyen elegendő kenyér elajándékozásra is.
Augusztus 24-e Szent Bertalan apostol ünnepe. A népi hiedelem szerint amilyen Bertalan napján az idő, olyan lesz az ősz is. Az e napi zivatar jégre és hóra utal, ha esik az eső, jó káposztatermés várható.
