A kukkonia projekt hivatalos honlapjaEnglishSzlovák
Fauna

 

Különleges, rendkívül sokszínű ökoszisztéma jellemzi tájegységünket, a Csallóközt. A  legkülönfélébb vízi, mocsári, réti, ligeti, erdei növényi életközösségek és a tájegység jellegzetes állatfajai találhatók meg itt. A Csallóköz domináns állatai a víziszárnyasok és a vízi biotóphoz kapcsolódó madárfajok. Legnagyobb számban a vadkacsa fordul elő, de fellelhető az üstökös réce, kerceréce, csörgőréce stb. is. A libafélék közül elsősorban a vadliba, vetési lúd és a nagy lilik látható gyakran. Itt-ott felbukkan még a gulipán, a gólyatöcs, a szerecsensirály, a fekete gólya, a nagy kócsag és a vörös gém is. Az utóbbi években megszaporodott a Duna vidékén őshonos nagy kárókatonák száma.

Ez a nagy madár a 20. század elején egyedül a Csallóközben volt fellelhető, sajnos, bántón csekély számban. Jelenleg újra ígéretesen elszaporodott. A nagy kárókatona védett madár, annak ellenére, hogy egyetlen egyed éves halfogyasztása eléri a 170 kg-ot. Halfogásban tehát vetekszik az emberrel, de nincs mit tenni, ha a természet úgy intézte, hogy egyedüli tápláléka a hal. A tájegység legszebb két madara kétségkívül a jégmadár és a gyurgyalag. Csodaszép színes tollazatukkal vonják magukra a figyelmet. A jégmadár a lejtős vagy meredek Duna-partokon, esetenként a lecsapoló-öntöző csatornák partján fészkel. A gyurgyalag a magas vízpartokon vagy a Csallóköz megfelelő belső területein váj fészket a vízfolyás magasra nyúló homokos-agyagos falába. A Csallóköz híres-nevezetes madara a túzok. Ez a nagy testű madár csak elvétve fordul elő, és az ember előtt ritkán mutatkozik. Vele ellentétben ragadozó madarunk, a fenséges, 2,5 m szárnyfesztávolságú rétisas száma egyre gyarapodik.

A vízi életmódot folytató emlősök közé tartozik a Csallóköz egyik jellegzetes állata, a közönséges hód. A Duna vidékén a múlt század közepén kihalt a hódpopuláció, főként a hódok mértéktelen vadászata miatt, ugyanis divatos szőrme lett a hódprém. Az évszázad második felében azonban újra megjelentek ezek a kedves állatok, és birtokba vették a Dunát és ágvizeit. Manapság a hódállomány stabil, és lassanként kiterjed a Csallóköz csatornahálózatára is. Dunacsúny és Komárom között néha-néha megpillanthatjuk ezeket a félénk állatokat, amint kitartóan úsznak a víz színén, ám sokkal gyakrabban észleljük rágcsálásuk nyomait a vízparti fákon, amelyeknek törzsét homokóra alakban körülrágják.

A Csallóköz a múltban számos állat élőhelye volt. Közéjük tartozik a nagy számban előforduló mezei nyúl, a fogoly, a fürj és a fácán. Őzeket is látni még a szántókon, a Duna menti erdőkben pedig jól megél a szarvas és a vaddisznó.

A Csallóköz Európa egyik nevezetes halászterülete. Az itt élő emberek ősidők óta foglalkoztak halászattal. A régi idők legjellegzetesebb hala a ponty és ősi formája, a vadponty. Manapság azonban már ritka, ezért az egész év folyamán védett. A pontyféléknek 32 válfaja él a Csallóköz vizeiben. A tájegység legismertebb ragadozó hala a csuka. Főként a Kis-Duna vizeiben tanyáztak hatalmas példányok. A lazacfélék közül megtalálható vizeinkben többek között a dunai galóca, a szivárványos pisztráng, valamint a sebes pisztráng. Az angolnafélék legkiválóbb hala az angolna. A Csallóköz legismertebb őshonos halfajai közé tartozik az európai harcsa, a keszeg, a kárász, a compó, a márna és a keszegek néhány további fajtája. Érdekes, titokzatos és nagyon ritka hal a védett lápi póc, amelyet a leginkább veszélyeztetett halnak tartanak Európában. A Csallóközben idegennek számító halak is megtalálhatók,  egyebek mellett a fehér amur, a fehér busa és a naphal.

A vizek tisztaságáról leginkább az éjszakai életet élő vidra és a folyami rák jelenléte árulkodik. A kétéltűek közül a legismertebb helyi béka a vöröshasú unka, amelyet a helybeliek csak „tüzeshasú béká”-nak neveznek. Manapság ritkán látható, de régen az egyik legelterjedtebb békafaj volt a Csallóközben. A monda szerint az általa kiadott hangról (ami így hangzik: kukk-kó, kukk-kó) kapta a Csallóköz a „Kukkónia” nevet.

A Duna és ágvizeinek felszíne alatt rejtőző világ tele van rejtélyes titkokkal. A hosszú téli estéken óriáshalakról szól a fáma, a regékben, történetekben megelevenednek a halászokat megbabonázó tündérek, boszorkányok. Nem kevésbé érdekesek a Csallóközt keresztül-kasul átszelő sekély vizű csatornák, melyeket sűrűn benő a nád, a sás és a sokféle burjánzó vízinövény. A vízfelszín alatt itt is egy változatos vízi világ rejtőzik, csak mintha elapadt volna a mesélőkedv – napjaink rohanó életformája mintha visszafejlesztené az ember fantáziáját, megtépázná képzeletének teremtő erejét. 

 

Michal Deraj és Fekete Zoltán

Fotó: Fodor Péter és Woci

 

 

 

Kapcsolódó tartalmak
Flóra
Flóraleírás