A kukkonia projekt hivatalos honlapjaEnglishSzlovák
A sziget más elnevezései

E zárt, külön kis világról, a Duna „gyermekéről” rengeteg néprege keletkezett és élt tovább az itt megtelepedett nép ajkán. Táltosoknak vélt pásztorok és boszorkánysággal vádolt vénasszonyok a hosszú téli estéken arról meséltek, hogy a Csallóközt a régi időkben földöntúli hatalommal bíró tündérek, jóakaratú lidércek lakták. Mesebeli villik, bömbölő sárkányok, fanyűvő óriások és más efféle csodalények éltek itt. Nem csoda hát, hogy kis szigetünket hívták Tündérkertnek és Aranykertnek is, de mondták rá, hogy a Csalódások szigete, vagy nevezték tréfásan Kukkóniának is.

A Csallóköz név mellett a szigetnek több más – különféle időkben keletkezett – magyar és nem magyar neve is volt.

A sziget magyar neve

A Csallóköz név ma ismert legkorábbi hiteles okleveles említése Chollocuz alakban az 1250-es évekhez kötődik. A Csallóköz sziget név 1250-től kezdve aztán egyre gyakrabban szerepel okleveleinkben; többnyire a Csallóközi járás – a provincia Cholloukuz – alakban vagy annak szinonimájaként fordul elő.

A Csallóköz régi latin nevei

Ez időben a sziget hat latin nevét ismerjük; úgymint az Insula Jauriensis (Győri sziget), az Insula Sancte Mariae (Szűz Mária vagy Boldogasszony szigete), az Insula Magna (Nagysziget),  az Insula Comaromiensis (Komáromi sziget), az Insula Cituorum (Kyt nép szigete) és végül az Insula Scironum (Szkírek szigete) nevet. Közülük kettő – a felsorolás rendjében a negyedik és az ötödik – örvendett szélesebb körű használatnak. Ezek a latin szigetnevek többnyire tudós alkotások voltak.

A sziget német neve

A Csallóköz német neve a Schütt (rövid) vagy Schüttinsel (teljes) változatban ma is élő név. A Csallóköz név mellett ez a sziget másik ősi, sok évszázados megjelölése. (A német „die Schütt“ magyarul: halom, rakás, hordalék avagy zátony). A „die Insel“ magyarul: sziget. A német „Grosse Schüttinsel" – magyarra fordítva tehát Nagy-hordaléksziget.) A Schütt szigetnév első ízben egy 1387. december 19-én kelt oklevélben fordul elő Schutt alakban. A Schütt név azonban nemcsak ősiségében, hanem sokféle értelmezésében is vetekedik a Csallóköz névvel. A törökellenes felszabadító háborúk kezdetéig a sziget Schütt neve a német névhasználatban alakilag is egyező volt a magyar szemlélettel, azaz mindkettő oszthatatlan egységes területnévként fogta fel a saját nyelvében élő nevet. Ezt a szemléletmódot  a 16. és 18. századi térképek hosszú sora igazolja.

A sziget szlovák nevei

A szigetnek nem egy, hanem négy szlovák neve is volt! Közülük kettő – a német Schüttenből képzett Ssuthy és a magyar névből alakított Čalókez – tisztes régiséggel bír. A Žitný ostrov és a puszta Ostrov egészen új keletű.

A sziget nevéhez fűződő népi és romantikus „tudós“ magyarázatok

A sziget nevéhez különféle népi és romantikus magyarázatok fűződnek. Az idők folyamán sokan – még tudóskörökben is – próbáltak adatokat keresni arra vonatkozóan, hogy mikor és miről  vagy kiről nevezték el a területet Csallóköznek, illetve megkísérelték megfejteni a név jelentését. A Csallóköz neve igazolhatóan mintegy ötödfélszáz év óta áll a nyelvészek és történészek széles körű érdeklődésének középpontjában. E név sok kutatót megtévesztett, minthogy a 14. század második felétől nem találták a területnek nevet adó Csalló folyót. De a Csallóköz szó ezeréves használata, gyakori említése fontos és jelentős oklevelekben – birtok-, község-, sőt vártartományi határként jelölik meg, hajóznak rajta, s átkelő réveit, halászhelyeit fontos jövedelmező helyként kezelik – nyilvánvalóvá teszi a névadó Csalló folyó valamikori létezését. Maradt tehát a név értelmezése, jelentésének megfejtése.

Mint mondtuk, sokan foglalkoztak a Csallóköz nevének eredetével, s próbálták valamiképp kikövetkeztetni az eredetét. Volt, aki az itt uralkodó vízbőség szülte sárból eredeztette (Sáraló – Sarló - Csalló). Mások szerint a sok víz miatt sok volt a rét, a nádas, ezért sok dolga akadt a sarlónak (csallóközi népi nevén a „sallónak“), következésképpen szerintük innen ered a Sarlóköz-Csallóköz.

Még az aranyászok ajkán élő – a csallóközi Aranykertről szóló – mesékben is találunk magyarázatot a Csallóköz nevét illetően. Ezek szerint a régi boldog aranykor hirtelen megszűnvén, a boldogság reményében idesereglett embereket ugyancsak megcsalja ez a föld.

Természetesen egyik elmélet sem állta meg a helyét, a „csal“ igéből való származtatás sem, egyedül az az állítás a helyes, amely szerint a Csallóköz neve a hajdan létező Csalló folyóból származik.

Csalók voltak?

A legelterjedtebb népi magyarázat – amelyet szinte minden helységben meséltek, és tán még mesélnek ma is -, hogy a törökök elől menekülő, a sziget ingoványaiba rejtőzködő, a nádasokba visszahúzódó magyarok becsalták üldözőiket is az ingoványba, azaz „csalók“ voltak.

Az Aranykert

Az Aranykert – a szigetnek mára már elhomályosult régi neve – szintén találgatásokra ad okot. Egyesek az arany hajszálaikat elvesztett tündérekről költött regével magyarázták a jelentését, mások arra gondoltak, hogy a sziget gazdagsága után kapta a nevét. A legvalószínűbb azonban, hogy a név a hajdan nagy múltú aranymosó-mesterséggel kapcsolatos. A hegyek közül kiszabaduló, majd e tájon már megcsendesülő Duna évezredeken át itt, ezen a vidéken rakosgatta le aranytartalmú iszapját és homokját. A középkorban a fáradságos és hosszadalmas munkával kimosott aranyszemcse jelentős királyi jövedelemnek számított, de még a 20. század elején is akadt egy-két vállalkozó szellemű ember, aki foglalkozott vele.

A sarló bűvöletében

Ez a névmagyarázat a humanista körökben szokásos, ötletszerű személy- és helynév-értelmezések mintájára keletkezett. Tudatos névértelmezésről van szó, mert okleveleink ezt a változatot nem ismerik. A Sarlóköz irodalmi szövegben is előfordul; első ízben – az esztergomi származású protestáns pap költő – Farkas András 1554–55-ből való verses krónikájában tűnik fel. A bennünket érdeklő szakasz így hangzik:

Magyarokat adá törökök markába,

Kik az Sarlóközből, az Mátyus földéből,

Szalából, Somogyból, az Szerém földéről,

Az széles Alföldről sok népet elhajtának.

Nem valószínű azonban, hogy a fenti sorok szerzője lett volna a Csallóköz név „Sarlóköz“ értelmezésének létrehozója. Azt divatos véleményként csupán átvette. Elterjesztésében viszont szerzőnknek kétségtelenül nagy szerepe volt, hiszen az, műve révén, a 16. század második felében erősen virágzó protestáns eklézsia szinte valamennyi gyülekezetébe eljutott.

A csalódások szigete

A 17. század első évtizedeiben a művelt rétegek – a vármegyei tisztviselők és jogászok köre – a Csallóköz nevének ősét a  Csaló-közben vélték megtalálni. Szerintük a szigetnek a csalódásokat okozó vízrajzi és éghajlati viszonyok adtak nevet.

A sziget névadója a Csalló folyó

A Csallóköz nevét az egykori – ma már nem létező – Csalló folyóról kapta. A névadás ősi magyar szokás szerint történt. A–köz összetételű  tájnevek ugyanis a magyar névadó szokásban általában két vízfolyás által közrefogott földdarabot jelölnek, a tájegység eleinte tehát nem sziget, hanem két víz – esetünkben a Duna Csalló nevű fő ága és a Lajta folyó – által közrezárt terület volt.

 

Forrás: Az Aranykert közepén. A Dunaszerdahelyi járás. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2012.

 

 

 

Kapcsolódó tartalmak
Hogyan keletkezett a sziget
Hogyan keletkezett a szigetleírás